Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

JOGGYAKORLAT. 435 III. Büntetőjog. BTK. 12. §-ának szem előtt tartásával el kellett dönteni azt a kérdést, hogy a külföldön elkövetett bűncselekményeknél a büntetési tétel szempontjából fontossággal bíró külföldi jogszabály szempontjából a szigorított dologházi őrizet mely kategóriába tartozó szabadságbüntetésnek felel meg. Egy az osztrák köztársaság területén elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban megállapította a K., ho gy a biztonsági rendszabályok tekintetében a Btk. 12. §-a nem tartalmaz rendelkezést abban az irányban, hogy lehet-e e tekintetben is a hazai és a külföldi törvény közül az enyhébbet választani, amiből következik, hogy a magyar törvény által ismert biztonsági intézkedés alkalmazására nézve mindig és egyedül a magyar törvény az irányadó, — és így nincs is helye az osztrák Btk. által a vádlott jelen bűncselekményére előírt schwerer Kerker és a II. Bn. rendelkezései folytán alkalmazandó szigorított dologház süly szempontjából való egybevetésének, mert a szigorított dologház nevű újfajta biztonsági intézkedés nem csupán a vádbeli bűntett miatt alkalmazandó a vádlottra, hanem az ezen bűncselekmény elkövetése előtt általa véghezvitt más bűntettei, illetőleg az előző és a jelen bűncselekményéből megállapítható «bűnelkövetési hajlama», illetőleg «megrögzött bűntettes»-sé minősített közveszélyes egyénisége miatt. (1931. VII. 1. B. 1961/1931.) 69. és 70. §§. A bűnsegédségnek és tettestársaságnak a résztvevők szándéka szerint való elhatárolását két elvi jelentőségű határozat valósítja meg. A tetteseket szándékos emberölésben, míg a bűnsegédet csupán haláltokozó testisértés szándékos előmozdításában mondotta ki bűnösnek a K. A súlyt arra helyezte ugyanis a K., hogy a bűnsegéd a tetteseknek milyen ténykedését akarta előmozdítani. Ha pedig a tényállásból nem lehet kétségtelenül megállapítani, hogy a bűnsegéd is a megtámadott élete ellen tört, az ölési cselekményt kívánta előmozdítani, úgy csakis a haláltokozó bántalmazásnak megkönnyítéséért felel. A cselekvés alanyi oldalát képező szándék, mint oszthatlan személyes körülmény tehát minden egyes vádlottra külön bírálandó el. (1931. VIII. 4. B. 2923/1931.) A tettestársaságot illetően pedig kimondotta a K., hogy a tettesek által egymást közvetlenül követően végrehajtott egynemű bűncselekmények- halmazatot az összes tettesekkel szemben csak akkor képeznek, ha az elkövetés együtt és közösen hajtatott végre a tényálladéki elemek valamelyikének megvalósítá-