Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Mikor követelhető kártérítés a be nem tartott házassági igéretért

414 Dr. KŐNIG ENDRE. H. T. 3. §-án túlmenő károknak az általános magánjog szabályai szerint való megtérítése nem igényelhető. Ez a megoldás azonban aligha lehetett legfelsőbb bíróságunk intenciója. A kir. Kúria ugyanis az erkölcsi igazság követelményeinek kívánt eleget tenni akkor, midőn lehetővé tette, hogy az eljegyzésnek alapos ok nélkül való felbontása esetében teljes kártérítés követelhető legyen ; ezért ki van zárva, hogy legfelsőbb bíróságunk azt a felet, aki ahelyett, hogy eljegyzésétől visszalépne, tűrhetetlen és sértő magatartást tanúsít, talán csak azért, hogy jegyestársát az eljegyzés felbontására reábírja, jutalmazni kívánta volna azáltal, hogy felelősségét továbbra is a H. T. által szabott szűk keretekre korlátozza. A 725. számú döntvény által konstruált ú. n. teljes kártérítési elvet tehát a józan életfelfogás szerint, a H. T. 3. §-ának analógiájára, egyaránt alkalmazni kell, akár az egyik fél lép vissza alapos ok nélkül az eljegyzéstől, akár pedig jegyestársának szolgáltat alapos okot az eljegyzés felbontására. Igen fontos ebből az alkalomból reámutatni arra is, hogy míg a H. T. 3. §-a alapján csakis akkor igényelhető kártérítés, ha az eljegyzéstől az egyik fél alapos ok nélkül lép vissza, illetve jegyestársának a visszalépésre alapos okot szolgáltat, az általános magánjogi szabályokra való hivatkozással kivételes esetekben akkor is lehetővé van téve kártérítést követelni, ha valamely jegyes alapos okkal lép ugyan vissza az eljegyzéstől, de részéről vétkes magatartás mégis fennforog. Ezt az álláspontot tette magáévá a kir. Kúria P. III. 5414/1929. számú határozatában (Jogi Hirlap, 1930. év 904. szám), midőn kimondotta, hogy azon jegyestárs, aki súlyos betegségére való hivatkozással, tehát alapos okkal lép ugyan vissza az eljegyzéstől és így a H. T. 3. §-a alapján kártérítésre nem kötelezhető, az általános magánjogi szabályok szerint mégis felelős lesz az eljegyzés felbontása által okozott kárért, ha betegsége már az eljegyzéskor fennállott, ő erről tudomással is birt, azonban betegségét jegyestársa előtt elhallgatva, utóbbival mégis eljegyezte magát. Legfelsőbb bíróságunk ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a személy, aki betegsége tudatában, ezen körülményt elhallgatva, magát eljegyezi, ezáltal vétkes magatartást tanúsít és így az általános magánjog szerint, az okozott kárt megtéríteni tartozik. Az előbbiekben rámutattunk arra, hogy azon jegyes, aki alapos okkal lép vissza az eljegyzéstől, mégis kártérítéssel tartozik, ha részéről vétkes magatartás forgott fenn. Ezzel szemben most