Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

368 JOGGYAKORLAT. juttatja kifejezésre, hogy a magát ezzel az óvintézkedéssel biztosítani kívánó sértettnek a törvényes védelmet már a megállapodásból kifolyóan biztosítani kell. Nem azt kell tehát vizsgálni, hogy az ingókra nézve létrejött ügylet a Kereskedelmi Törvény szerint bizományi ügylet-e vagy nem, hanem azt, hogy az ügyletet kötő jelek akarata és ennek megfelelően az ügylet jogi hatálya az volt-e, hogy az ingók a vádlott tulajdonába mentek át, vagy csak az, hogy a csupán eladás végett átadott ingókra a tulajdonjoga fennmaradt, és pedig magukra az ingókra az eladásig és a meghatározott vételárra az eladás után. A nbizományn megjelölés a kereskedelmi törvényben meghatá- • rozott jogi elemek nélkül is a szó általános értelme szerint az átadó tulajdonjogának fenntartását kívánja jelezni — ily esetben kétségtelen tehát, hogy a sértett a vádlottnak átadott árucikkekre, azok eladása után pedig a bizományi számlának nevezett jegyzékben megállapított vételárra a tulajdonjogot fenntartotta, amihez a vádlott hozzájárulván, ilyen értelemben jött létre a megállapodás. (1931. V. 28. B. 5490/930.) Ugyanezt az,elvet juttatja kifejezésre egy másik határozat is, amely szerint nincs magánjogi akadálya annak, hogy egy eredetileg adásvételi ügylet joghatályosan bizományi ügyletté alakíttassék át a szerződő felek által. A büntetőjog szabályai pedig mindenkor az érvényben lévő magánjogi ügylethez alkalmazkodnak. Mellékes, mert nem ütközik tiltó szabályba, az, hogy az újítás célja az volt, hogy a hitelező a nem fizető adóssal szemben vagyoni érdekeinek megóvása végett szükség esetén büntetőjogi segélyt is nyerjen. Minthogy pedig az újítás által a vádlott által eredetileg megvett ingók a vádlott tulajdonából ki- és a sértett tulajdonába visszakerültek, ezután azokra a vádlott által a sikkasztás — mint bírlalatában lévő idegen ingó dolgokra elkövethető. (1931. V. 6. B. 4137/930.) St. A kőnyomatos sajtójogi felelősségével kapcsolatban kimondást nyert, hogy a kőnyomatos is a törvény értelmében sajtóterméknek (St. 2. §-a), sőt időszaki lapnak (St. 3. §-a) is tekintendő, s ez okból az ilyen tudósító hírlap személyzete a St. 33—36. §-ai értelmében szintén fokozatosan, vagyis akként felel az átvevő időszaki lapban megjelent közlemény szerzőjeként, hogy elsősorban felelősségre vonandó a tudósító szerzője, és ha ez feleletre vonható nem volna, a tudósító lap felelős szerkesztője, majd kiadója és végül a St. 36. §-hoz képest a nyomda — vagy többszörösítő vállalat tulajdonosa. Mert hiszen kétségtelen, hogy a törvény értelmé-