Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

JOGGYAKORLAT. 367 ságáról vagy valótlanságáról a rendelkezésre álló adatok alapján magának a hatóság előtti rágalmazás bírájának kötelessége meg­győződést szerezni. Ha tehát az alapeljárás a nyomozás szakában szűnt meg, a hamis vagy könnyelmű vád bíróságának az alap­perben feltárt adatokat e jogi elem fennforgása szempontjából is jogi mérlegelés alá kell vennie és azok alapján megállapítania azt, hogy a vád csakugyan nem bizonyult valónak. II. Másrészt kimondja a C. azt is, hogy a feljelentő büntetőjogi felelősségét nem szünteti meg az, ha az egyes, előadott tények a. valóságnak megfelelnek, hanem csupán az, ha a teljes előadott -tényállás, tehát a tények egymáshoz való összefüggésükben is híven és hiánytalanul számolnak be a történtekről. Ha már most a való tények a feljelentésben hiányosan vannak felsorolva, s nem adják vissza helyesen — akár szándékosan, akár vétkes felületes­ségből — mindazokat az eseményeket, nyilatkozatokat és ténye­ket, amelyeket a feljelentő ismert és amelyek a feljelentés tárgyát képező bűncselekmény történeti alapját alkotják, a feljelentő büntetőjogi felelőssége megáll. III. Nem szünteti meg a személyes felelősséget az a körül­mény sem, hogy a feljelentést mint ügyvéd meghatalmazotti minő­ségben tette, hz ügyvédi rendtartásnak e vonatkozásban irányadóul vehető 52. és 62. §-aiban, valamint az 1887 : XXVIII. tc. 3. §-ában foglalt törvényes rendelkezésekből világos, hogy az ügyvédet meg­illető szólásszabadságnak és egyéni felelőtlenségnek határai csak addig terjednek, ameddig a fél képviseletében eljáró ügyvéd a törvény és jog területén mozog, ezen a ponton túl azonban a máso­kat szükség nélkül ért sérelmekért ezek minőségéhez képest maga is büntető vagy fegyelmi felelősséggel tartozik. (1931. IV. 29. B. 4147/930.) 290. §, emberölés vétségét megállapította a C, midőn az orvosi kezelésnél elkövetett mulasztás és a sértett halála között már több esztendő telt el és a halál közvetlen oka egy önmagában kifo­gástalan, de az eredeti mulasztás kellemetlen következményeinek kiküszöbölése végett szükséges, veszélyes műtét volt. (1931. V. 6. B. 1520/931.) E döntés megfelel az elméleti elveknek is, amelyek e szerint a tettes az általa előidézett következményekért felelősség­gel tartozik mindaddig, amíg a következményeket valamely újabb, akár véletlen, akár bűnös úton előidézett esemény nem befo­lyásolja. 355- § a tulajdonjog fenntartására irányuló megállapodásokkal kapcsolatos sikkasztások megítélésénél a C. azt a helyes álláspontot 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom