Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

364 JOGGYAKORLAT. tettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőnek a szabad rendelkezése alatt nem állanak.)} (Bp. I. P. XIV. 64/1931. — 1931. IV. 23.) Az iparkamarai választott bíróság ítéletével megállapított tisztességtelen verseny folyományaképpen az ítélet pénzbírság terhével eltiltotta az alperest az inkriminált magatartástól és a felperes ezen ítélet alapján azért, mert az alperes vétett a tilalom ellen, saját javára kielégítési végrehajtást kért a bírság erejéig. A Kúria ezen kérelem folytán mondotta ki, hogy ^budapesti kereskedelmi és iparkamara választott bíróságának 2gog8jig28. sz., a kielégítési végrehajtás elrendelésnek alapjául szolgáló jogerős és végrehajtható ítéletében kiszabott pénzbírság, mint a Ppé. 4g. §-ában foglalt rendelkezésen alapuló — kétségtelenül büntetés —• és nem kártérítés jellegű, amelyet a választott bíróság nem az ellenfélnek fizetendőleg állapított meg és amely pénzbírság erejéig a végrehajtás a fentebb felhívott törvényhely alapján a végrehajtató kérelmére ugyan, de nem egyszersmind a javára is rendelletik el, mert a pénzbírság kizárólag a m. kir. kincstárt illeti.)) (Kúria Pk. V. 24,020/1931. •— 1931. V. 9.) A Kúria álláspontja helyes és aggálytalan. Annál inkább meglepő, hogy ezzel az indokolással az ellenkezőképpen döntő táblai végzést meg kellett változtatni. Pedig a kúriai határozat indokolásában felhívott É. T. 49. §-a nem hagy kétséget aziránt, hogy a bírság nem a végrehajtatót illeti, hiszen 2. bekezdés után a törvényhely 3. bekezdése világosan kimondja, hogy: «ennek az eljárásnak (a bírság behajtásának) eredménytelensége esetén, sőt ezen eljárás nélkül is a végrehajtató .... az egyenérték behajtására kérhet végrehajtást.» Mert az azután más lapra tartozik, hogy a tisztességtelen verseny abbanhagyásának nincsen egyenértéke. Tulajdonképpen a lex fori elméletét igazolja a Kúria azon határozata, amely a felhívott törvényhely helyes értelmezéséből is folyik és amely szerint «az 1914. XLII. tc. 10. cikkének 3. bekezdése értelmében a magyar bíróság nem vizsgálhatja felül azt, hogy az osztrák bíróság törvényszerűen adott-e helyet az alperes ellen indított tulajdonközösség megszüntetése iránti keresetnek, s törvényszerűen kötelezte-e őt a perköltségek viselésére. Következésképpen a végrehajtás elrendelése kérdésében a kir. Kúria nem terjeszkedhetett ki arra,. hogy a végrehajtatok, mint felperesek az osztrák bíróság előtt folyamatba tett perben alkalmas időben kérték-e a tulaj'donközösség megszüntetését, sért-e jogszabályt az idő alkalmatlanságára figyelemmel a keresetnek helyt adó ítélet és forgott-e fenn törvényes alap arra, hogy a felfolyamodással élő, mint alperes, a per és ebből folyó végre-