Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet hatályossága

3o8 Dr. NIZSALOVSZKY ENDRE. hogy a 6140/1923. M. E. számú rendelet «igen üdvös újításokat tartalmaz», egyáltalán nem hozható fel a mellett szóló érvül, hogy a rendelet a kiegészítés és módosítás körét túllépi. Hiszen a kiegészítés és módosítás már fogalmilag annyit jelent, hogy az eddigi szabályok változnak, tehát újítások következnek be. Éppen ezért teljesen meddő fáradozás azt a pontos határvonalat keresni, amelyen innen az újítást tartalmazó rendelkezések még beleférnek a kiegészítés és módosítás fogalmi körébe, amelyen túl azonban már teljesen új jogszabállyal állunk szemben. A 6140/1923. M. E. sz. rendeletnek a korábbi rendeletekkel való összehasonlítása mégis bárkit meggyőzhet arról, hogy ezen a képzeletbeli határvonalon az 1923. évi rendelet messze innen marad. Hátra van még az a jogszabályszerkesztés-technikai kérdés, vájjon szabad-e az 1922 : XVII. tc. 6. §-a alapján valamely rendeletet olyan formában kiegészíteni és módosítani, hogy a minisztérium a kiegészített és módosított jogszabályokat egyszersmind egységes szerkezetbe is összefoglalja. Jogszabályalkotásunk ezt a módszert nem mindig alkalmazza, de van is elég panasz a nemalkalmazás miatt! Csupán példaképpen utalok a végrehajtási törvényre, amelynek ismételt toldozása, foltozása után az 1921 : LIV. tc. 104. §-ának 3. bekezdése felhatalmazza az igazságügyminisztert az egységes szerkezetbe összefoglalásra. Ezt a felhatalmazást a polgári peres eljárás szabályaira is kiterjesztve az 1930 : XXXIV. tc. 145. §-a megismételte. Az egységes szerkezetbe foglalás — ami a közadókra vonatkozó ú. n. hivatalos összeállításokban is megvalósult — a legmegfelelőbb orvosszere azoknak a panaszoknak, amelyek a jogszabályokban való eligazodás nehézségei miatt elhangzanak. Kétségtelen, hogy a 6140/1923. M. E. számú rendelet egész anyagát is egy kis ügyességgel ma is át lehetne dolgozni úgy, hogy annak minden szava a korábbi rendeletek megfelelő mondataiba illeszkedjék be. Egy ilyen kísérlet azonban bizonyára a jogkereső közönség háláját váltaná ki a minisztérium iránt, a miatt, hogy nem ezt az utat választotta. Még az 1922. évben az eljárásjogi értékhatárok felemelésekor merült fel a modus procedendi kérdése, és a 10,417/1922. M. E. számú rendelet a foltozás helyett az egységes szerkezet megoldását választotta a korábbi rendelkezéseket módosító rendelet alakjául. E miatt a gyakorlatban semmi nehézség nem merült fel, és a bírói fórumok az idézett rendelet alkalmazásba vételével a minisztériumnak ezt a célszerű eljárását törvényesnek ismerték el. A haszonbérletekre vonatkozó rendelet kibocsátásakor