Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet hatályossága

A MEZŐGAZDASÁGI HASZONBÉRLETEKRŐL SZÓLÓ RENDELET. 309 tehát a minisztérium már praecedensre támaszkodhatott, és a bíróság — igen helyesen — a 6140/1923. M. E. számú rendelet törvényességét sem tette vitássá. Rá kell végül még mutatnom arra, hogy az 1928 : XII. tc. 34. §-ának 5. pontja a haszonbérre vonatkozó jogszabályokra utal s ezzel éppen a 6140/1923. M. E. számú rendelet érvényességét és hatályban létét kifejezetten is elismeri, mert azt már, azt hiszem, mégsem lehet állítani, hogy a törvénynek ez a rendelkezése csupán a 6140/1923. M. E. számú rendelet előtti szabályokra kívánt volna utalni. V. Ha azonban a 6140/1923. M. E. számú rendelet érvényesen kibocsátott és ma is hatályban levő rendelet, még mindig tisztázásra szorul az a kérdés, vájjon a rendelet ma is alkalmazható-e. Az id. cikk szerint a 6140/1923. M. E. számú rendelet azért nem alkalmazható, mert rendelkezései elavultak és ma már nem merülhet fel olyan tényállás, amely a rendelet alkotójának elgondolásával összhangban alkalmat adhatna a rendelet alkalmazására. A pengőérték megvalósítása folytán szerinte a rendelet alkalmazására többé nem kerülhet sor. Az elavultság állítása tulajdonképpen szintén a rendelet hatálybanlétének tagadása. Kétségkívül kissé merész kísérlet az évszázados holtkézi törvények és a mindössze kilencéves rendelet közt párhuzamot vonni, de ez az álláspont különösen meggyengül az 1928 : XII. tc. idézett 34. §-a folytán, mert az utolsó három évben igazán nem történt semmi olyan, ami az elavulást hirtelenül előidézhette volna. Egyébként is ha csak egyetlen olyan eset kerül a bíró elé, amelyre a rendelet rendelkezései találnak, ez a tény már önmagában megakadályozza azt, hogy a bíró a jogsegély nyújtását a jogszabály elavulása alapján megtagadja. Az elavulás kérdésének kikapcsolásával tehát egyedül az a kérdés érdemel megvizsgálást, vájjon előfordulhat-e olyan igény, amely a rendelet rendelkezései értelmében érvényesíthető. Hogy a jogszabályalkotó szeme előtt a jogszabály kibocsátásakor minő esetek lebegtek, az abban a kérdésben, hogy a jogszabályt az életben felmerülő minő esetekre lehet alkalmazni, Thölnek ismert állásfoglalása óta, amellyel nálunk ZsÖgöd lényegileg egyező eredményre jutott, nincs döntő jelentősége. A megalkotott jogszabály önálló életet él és nem ritkaság, hogy olyan esetekre nyer alkalmazást, amelyekre a jogszabályalkotó nem is gondolhatott. Nyilvánvaló, hogy a német ptk. 242. és 607. §-ainak