Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 7-8. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet hatályossága
A MEZŐGAZDASÁGI HASZONBÉRLETEKRŐL SZÓLÓ RENDELET. 305 hogy ez a rendelkezés törvény, és mint ilyent azzal a szöveggel kell értelmeznünk, amellyel megalkottatott. Ehhez képest pedig a kormány valóban fel volt hatalmazva arra, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek bizonyos csoportját hatályában fenntartsa. Ezzel a felhatalmazással a minisztérium a 6976/1922. M. E. számú rendelet kibocsátásával élt. E rendelet mellékletében viszont a mezőgazdasági haszonbérleteket szabályozó s akkor fennállott rendeletek fel voltak sorolva. A mezőgazdasági haszonbérletek ügye tehát olyan tárgy volt, amelynek tekintetében a minisztérium «a közszabadságoknak, valamint a gazdasági élet teljes szabadságának visszaállítására irányuló átmenet időtartama alatt» a szükséghez képest módosításokat és kiegészítéseket tehetett. A kérdés most már az, vájjon ezeknek az akkor hatályban maradt rendelkezéseknek a tekintetében a kormány eleget tett-e ama törvényjavaslat benyújtási kötelezettségének, amelynek elmulasztásához a törvény azt a következményt fűzte, hogy a törvényjavaslattal nem fedezett rendeletek a törvény életbelépésétől számított hat hó elteltével hatályukat vesztik. Az idézett tanulmány ebben a kérdésben azt az érvelést tartalmazza, hogy a törvény a rendeletben szabályozott viszonyok rendezésére irányuló törvényjavaslatok benyújtását kívánja meg, az olyan javaslat pedig, amely — mint a haszonbérleti jogviszonyok tekintetében a megszabott határidőben benyújtott javaslat — csupán felhatalmazást tartalmaz, ilyen célra nem alkalmas. Ez az álláspont csak akkor állana meg, ha a rendeleti szabályozás nem lehetne «törvényes» rendezésnek tekinthető. Ez azonban annyira nem áll, hogy a törvény tudatosan éppen azért szólt «törvényes» és nem «törvénnyel való» rendezésről, mert már eleve számot vetett azzal, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott teljes rendeleti jogszabályanyagot semmiképpen sem lesz lehetséges törvényekbe foglalni, hanem az anyag egy része a kivételes hatalom körén kívül eső újabb felhatalmazások alapján fogja az újabb, kétségkívül szintén «törvényes» szabályozását megkapni. Ha tehát maga a benyújtott javaslat nem is tartalmaz rendezést, a célja még mindig lehet ily értelemben «törvényes» rendezés. Ezért nem lehet vitás, hogy a haszonbérletek ügyére vonatkozó javaslat «törvényes rendezés végett» nyújtatott be. A haszonbérleti jogviszonyokra vonatkozó rendelkezések tehát az 1923. évi február hó 11. napján nem vesztették hatályukat.