Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet hatályossága

304 Dr. NTZSALOVSZKY ENDRE. 26-án az 5230/1922. M. E. számú rendeletet, amellyel nagytömegű rendeletet hatályon kívül helyezett s ezzel eleget tett a fentebb 2. alatt idézett jogszabályban megállapított kötelezettségének, de másfelöl egyszersmind igénybevette a fentebb 3. alatt idézett felhatalmazást is, a rendelet 1. §-ának 2. bekezdésében kimondva, hogy «a kivételes hatalom alapján kibocsátott egyéb (a mellékletben fel nem sorolt) rendelkezések ideiglenesen további rendelkezésig hatályban maradnak.)) A minisztérium tehát arról, hogy a kivételes hatalom alapján kiadott rendeletek «a törvényhozás további rendelkezéséig* hatályban maradjanak, az akkor hatályban lévő törvényeknek mindenben megfelelő módon gondoskodott. Legfeljebb arról lehetne vitatkozni, vájjon a minisztérium a kivételes hatalmat az 1922. július 26-ától augusztus n-ig, vagyis az 1922 : XVII. tc. megalkotásáig igénybe vehette volna-e arra, hogy új tárgyat szabályozó —- tehát nem csupán kiegészítő vagy módosító — rendeletet bocsásson ki. Nézetem szerint még ezt a lehetőséget sem lehet tagadni. Az 1920 : VI. tc. 1. §-ának 3. bekezdése ugyanis arra az esetre, ha a békeszerződés megerősítésétől számított egy év elteltekor a törvényhozás működése szünetelne, a kivételes hatalom igénybevételét még további három hónapra lehetővé teszi. Világos ebből a törvényhozásnak az a szándéka, hogy az új törvényhozói testület megalakulásától még három hónapi időt kívánt a kormánynak biztosítani arra, hogy a törvényhozástól a további felhatalmazást vagy az esetleg helyénvaló más irányú rendelkezést kieszközölje. A második nemzetgyűlés azonban csak az 1922. évi június hó 12. napján ült össze és így, bár július 26-án a törvényhozás működése nem szünetelt, a törvényhozó testület megalakulásától számított három hónap csak szeptember 12-én járt le. Ehhez képest, ha nem is a törvény szavainak, de a törvény intenciójának az felel meg, hogy a minisztériumot a közbenső két hét alatt a kivételes hatalom a maga teljességében megillette. III. Az 1922 : XVII. tc. 6. §-a volt azután a törvényhozásnak az a további rendelkezése, amelyre már az 1920 : VI. tc. utalt. Erről a rendelkezésről lehet azt mondani, hogy hiányos. Lehet kifogásolni, hogy indemnitási törvényben van elhelyezve, bár az 1922 : XVII. tc. valóban vegyes tartalmából még legkevésbbé kirívó a kivételes hatalomra vonatkozó rendelkezés, hiszen a törvény főtárgya is felhatalmazás. Annyi azonban kétségtelen,