Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet hatályossága

302 Dr. NIZSALOVSZKY ENDRE. Hová lettek azonban ezek a szép elgondolások és mi lett a fegyveresen négy évig, a nemzetközi jog szempontjából teljes hét évig tartó háború alatt a kivételes hatalomból? A törvényhozás minden háborús évben (1914 : L., 1915 : VII., 1916 : IV., 1917 : IX. tc.) tágított a felhatalmazások körén, azok alkalmazhatóságát a háború befejezését követő egy évre meghosszabbította (1920 : VI. tc), sőt arról is gondoskodott, hogy a kivételes rendeletek a felhatalmazások alkalmazhatóságának megszűntével ne veszítsék önmaguktól hatályukat és ezzel hézag ne állhasson be a kivételes rendeletekkel immár át- meg átszőtt jogrendszerünkben. Ami maguknak a kivételes felhatalmazásokat tartalmazó törvényeknek a hatályosságát illeti, ki kell emelnem, hogy ezeknek a törvényeknek, így különösen az 1912 : LXIII. tc.-nek, későbbi törvényekkel meg nem változtatott rendelkezései ma is hatályban vannak és, ha a kivételes hatalom igénybevételének már semmi lehetősége nem lenne, akkor is csupán a törvények alkalmazásához megkívánt tényállás hiányoznék, de egy újabb háború esetében a kivételes hatalomról szóló törvényekben foglalt valamennyi felhatalmazás nyomban igénybevehetővé válnék. Ez az elvi alapja annak, hogy az 1922 : XVII. tc. 6. §-a még a sajtójogi kivételes felhatalmazásokat sem helyezi hatályon kívül, hanem csupán azok igénybevételét zárja ki. A kivételes hatalom alapján kiadott rendeletek az id. cikk álláspontja szerint a háború befejezését követő egy év elteltével — tehát szerinte 1922. július hó 31. napján — valamennyien hatályukat vesztették. Ezzel szemben pusztán a pontosság kedvéért elsősorban azt kell megjegyeznem, hogy a háború nem 1921. július 31-én, hanem a 7200/1921. és 6310/1922. M. E. számú rendeletekben foglalt megállapítás szerint 1921. július hó 26. napján ért véget, az egyévi határidő tehát már 1922. július 26-án lejárt. A rendeletek azonban ezen a napon nem vesztették hatályukat. Nem akarok deductio ad absurdummal élni, és nem hozom fel érvül, hogy ha a rendeletek valóban hatályukat vesztették volna, akkor pl. a magánalkalmazottak tekintélyes részének szolgálati viszonyait szabályozó 1910/1920. M. E. számú rendelet sem hatályos jogszabály, holott azt a bírói gyakorlat állandóan alkalmazza. Nem akarok ennek az álláspontnak arra a logikai következményére sem érvként utalni, hogy, ha az álláspont megállana, az utolsó kilenc év alatt izgatás büntette miatt elszenvedett minden büntetés törvénytelenül lett volna kiszabva. Mindezeket csak annak