Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A törvénykezés egyszerűsítése

6 Dr. JUHÁSZ ANDOR. fogjuk egyáltalán és különösen az ítélkezés alaposságának veszélyeztetése nélkül, megvalósíthatni. A magam részéről nem osztozom abban a túlzó felfogásban, amely a polgári és büntető perrendtartás minden egyes rendelkezésében garanciális elemet és minden újításban biztosítékrombolást lát. Egyes módosítások szükségességét gyakorlati tapasztalatok érlelték meg, nevezetesen az a tapasztalat, hogy perjogi alaptörvényeinknek — annakidején elméletileg kellően megokolt — egyikmásik intézkedése a gyakorlatban nem vált be. Elegendő lesz, ha a polgári perjog területéről a szegénységi joggal s a kizárási kérelmekkel űzhető visszaélésekre, továbbá az előkészítő iratok céltalan túltengésére utalok. A legtöbb aggodalom a polgári és büntető egyesbíráskodás további kiterjesztésével s a jogorvoslatok korlátozásával, vagyis azzal az újító irányzattal szemben merült fel, amely az ügyek végleges lebonyolításához kevesebb számú ítélőbírót bocsát a felek rendelkezésére, mint eddigelé. Csaknem általános ugyanis az a felfogás, hogy minél több egymás fölébe helyezett bíróságon megy vagy mehet keresztül a polgári vagy büntető per, szóval minél több alsó és felső bíró kezén fordulhat meg a vitás ügy aktája, annál több biztosítéka van az igazságszolgáltatás jóságának. Az ehhez a felfogáshoz alkalmazkodó szervezeti és perjogi berendezkedésnek az a következménye, hogy a pörök elözönlik az összes bírói hatóságokat és minden fokon megtorlódnak, amivel azután velejár az egy-egy ügy letárgyalására fordítható idő rövidsége, vagyis meghonosodik az az ideges sietés, amely az ítélkezés alaposságának nagy veszedelme. Megnyugtatóbb-e már most a felekre nézve, ha három bíróság foglalkozik ugyan egymást követően az ügyeikkel, de mindenik kényszerű gyorsasággal, az elmélyedés, az átélés lehetőségének a megnehezítésével, avagy csupán két bíróság, de több nyugalommal, türelemmel, körültekintéssel és megfontolással? Sürün hallható világszerte az a kívánság, hogy a bíró ne alaki igazságot nyújtson a feleknek, ne játssza a jogszolgáltató gép szerepét, hanem döntésével egyeztesse össze a törvény szavait az erkölcs, a tisztesség, a jóhiszeműség követelményeivel, szóval anyagi igazságot hirdessen. S valóban csakis az ilyen ítélet kelt általános, megnyugvást és biztosítja a jogszolgáltatás népszerűségét.