Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Dr. Mendelényi László: A perorvoslatok és a felsőbiróságok előtti eljárás [könyvismertetés]

2I4 IRODALOM. nyira úgy az ember szeme elé van állítva, hogy kiáltóan kívánja a jobb rendszerre való áttérést — s ez a fő! 3. A sajtójogi kérdéseket a szerző egész művén keresztül különös figyelemben részesíti 142., 45., 54., 55. stb.), úgyszintén a becsületvédelmi törvény főbb rendelkezéseit is kellő gonddal kiemeli. A St. jó. §-ában megnvitott perorvoslati forrást önmagában, valamint a vegyes rendszer következtében a Bp. alaki és anyagi semmiségi okaival való viszonylatban a sajtó specialista finom kifejtésében nyújtja, s felfogása, ha itt-ott nem is győz meg, az avatottság teljességével elismerést vált ki. A BV. 13. és 15. §-aiban körülírt valóságbizonyítás (45., 46. oldal; mód]a, alaki és anyagi eredményei a bírói gyakorlat legújabb képét adják okulásul mindazoknak, akik ezzel a matériával ma sincsenek tisztában. 4. Teljes tá|ékozódást nyújt a Bp. 385 §. 1. a), b), c) pontjában körülírt anyagi semmiségi okoknak kimerítő tárgyalása, ahol plasztikus kiképzésben megismerkedünk a tény- és jogkérdésnek elég súlyos jelentőségű titkaival ( 51. oldal), a minősítési komplikációkkal (55. oldali, a beszámíthatóságot, az eljárást, a büntethetőséget kizáró okok tömegeivel, a bírói diszkrécióval (54—57. oldal), a Bn. 1., a BV. 18—19. §-ainak jelentőségével és mindezek perjogi helyes érvényesítésének módjaival és indokaival. Mind e kifejtésnek élére állítható az anvagi semmiségi oknak a mű 61. oldalán található az a helyes meghatározása, amelynek tükrében nemcsak a II. Bn. 28. §-a (részben burkolt fellebbezés: 57—64. oldal) rí ki — mint nem odavaló — a Bp. semmiségi panasz rendszeréből; hanem amelynek szem előtt tartása nélkül az anyagi semmiségi okok lényegét sem értjük, sem azok helyes megjelölését (Bp. 390. -§-a 125 —126. old.) nem találjuk el, sem azok felülvizsgálatát anvagi vagy alaki jogi hiba nélkül el nem végezhetjük. 5. A jogegységi perorvoslatok mostani mestere a Kúrián természetesen ebben a könyvében is (147—1^5. old.) foglalkozik kedvelt tárgyával, és pedig oly kimerítően és érdekesen, hogy az ezen különös perorvoslat mibenléte, köre, medre, fejlődése, mostani állapota, jövő módosulása iránt érdeklődők teljes kielégítést találnak. A szerző már 1916-ban is foglalkozott ezzel a témával s akkor a bírálat kedvező volt, amihez én itt tetézve járulok hozzá, mert a szerzőnek e téren való szép és értékes munkáját közelről is ismerem, élvezem. 6. A ténykérdésnek a kir. Kúrián való sorsát mélyreható szakavatottsággal, a jogbíróság elé nem tartozásának éles kiemelésével és az ebből származó bonvadalmak éles feltüntetésével