Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Dr. Mendelényi László: A perorvoslatok és a felsőbiróságok előtti eljárás [könyvismertetés]

IRODALOM. 2I5 dolgozta ki a szerző 1137 —143. oldal). Helyesen és reális színezéssel mutat rá a szerző, hogy a ü. Bn. 33. §-ának első bekezdése mennyire ellentmond a Bp. két alapelvének : a közvetlenségnek és a nyilvánosságnak, sőt az ügyfélegyenlőségnek is; és joggal mutat rá arra is, - - amiben nem áll egyedül — hogy mindez nem egyéb, mint a részleges visszatérés a kétfokú fellebbezéshez akkor, amidőn az egyfokú fellebbezésnek eltörlése is már nem a pusztában elhangzó szó, mert a halálharangot is már elszántan kongatják. Nem állhatom meg, hogy ide ne iktassam a szerzőnek a konfúzióról szóló kissé szigorú, de szelídített formában sok tekintetben megszívlelésre méltó ítéletét: '(...zavarokat és nehézségeket szül a Bp. egységes rendszerének az ezzel homlokegyenest ellenkező rendszeren alapuló novelláris intézkedésekkel (történő) beoltása. Fellebbezés és semmiségi panasz, ténymegállapító és revizionális bíróság, részleges jogerő és hivatalból való intézkedések teljes konfúziója és folytonos összeütközése kerültek ennek folytán napirendre most, amikor egyszerűsítés,. gyorsítás és racionalizálás jegyében kellene történnie minden igazságügyi reformnak. A konfúziónak ezen állapotán csak a perorvoslati rendszer radikális, a fellebbezést eltörlő reformja segíthet.» Í142. oldal). A radikális jelszót és ütemet én nem teszem magamévá, de — mint már ezen ismertetésem elején kijelentettem, — a fellebbezés eltörlésének szükségességét vallom. Én radikális nem vagyok, de elméleti és gyakorlati híve vagyok a megfontolt s a mellett biztos, és ha kell, erélyes haladásnak. Azért ha nem is írom a zászlómra a korlátlan favor defensionist, ha sértik is bírói szabad szellememet a részleges jogerők, a reformatio in peiusok túlzó tilalma, sokszor egészen fölösleges bilincsei, amelyek a nekem szent salus rei publicae suprema lex romlására is terjeszkedni hajlandók, mégis be kell vallanom, hogy a szerző szigorú ítéletének anyagában sok igaz van és ennélfogva itt az idő, hogy behatóan, alkotó készséggel, állandóan foglalkozzunk az alapos reform kérdésével és különösen azokkal a kérdésekkel, amelyeket e cikkem elején olyanokként emeltem ki, mint amelyekre a szerző gondolatait már ebben a könyvében szerettem volna olvasni. Mert a reformnak szent háborúját könnyű kihirdetni, szél is akad bőven, amely a próféta zöld lobogóját lengetni kész, de a gyökeres reform mégis nehéz dolog, súlyos aggodalmak szólnak az elhirtelenkedés ellen. Itt van például a magánjogi törvényjavaslat esete. Ezt a javaslatot évtizedek óta elsőrangú tudósok egész dandára készítette elő és hozta mai felette érté-