Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Dr. Mendelényi László: A perorvoslatok és a felsőbiróságok előtti eljárás [könyvismertetés]

IRODALOM. 213 visszatekintve annak gyökerére, fejlődésére s mai tartalmára — a szerző egész kis tanulmányt szentel, amelyet megtetéz a csatlakozásról (75., 90. oldali szóló bő kifejtéssel. Ezekben a tárgy perjogi beágyazása, részletei, a bírósági törvényértelmezés kialakulása, a gyakorlat ellentétességei, a nyugvópontokra jutás, az elméleti-gyakorlati összeütközések, kiegyenlítetlenségek és a remélt jövőbeli összhang mind-mind gondos jellemzésre találnak azzal az egyéni vezérmotívummal és végső kicsendüléssel (130. oldal), hogy az állítólagos favor defensionis horror defensionisszá vált, amit én a szerzővel együtt azért nem hangoztatok, mert a kettő között van az aurea mediocritas, az anyagi igazság pedig ennek útján jár . . . 2. A tárgyi illetékesség, vagyis a hatáskör a bíróságnak az a joga és kötelessége, hogy a törvénytől hozzáutalt ügyben eljár, határoz; viszont — az összefüggési stb. kivételtől eltekintve—a tőle elvont ügyekbe nem avatkozhatik. Ez abból az alkotmányjogi tételből fakad, amely szerint — a tárgyian is — illetékes bírájától senkit elvonni nem szabad. A hatáskörnek ebben a tiszta formájában az összeütközéseknek sok gyökere nem volna; azonban a bírói gyakorlat az általános elvet a részletekre is kiterjesztette s azt mondta ki, hogy hatáskörsértés nemcsak az egész pernek magához ragadásában vagy elutasításában lehet, hanem abban is, ha az egyébként az egészre tárgyian illetékes bíró az egésznek olyan részletében is eljár, amely részletre nézve törvényes tilalom (részleges jogerő) jogi akadályt állít eléje; vagy nem jár el, holott a kérdéses részletben el kellene járnia. Ebből a részletezésből, amelynek oka a taxatio ismert és természetes fogyatékossága, támadt a gyakorlatban a nagy perjogi háború, amely egy oldalon az anyagi igazságnak, a másikon pedig a reformatio in peius tilalmának és a részleges jogerő hatalmának jelszavaival dúl a határozatok és ítéletek tömegei között, — s nem lesz vége addig, amíg a semmiségi okok fogyatékos, merev, ki nem merítő felsorolása helyett a fiatalkorúak bíróságáról szóló és részben a sajtótörvényben már felvett általános megjelölés nem lép életbe. E szellemi háborúnak egészében és részleteiben a szerző igazán tárgyian illetékes Hőferje, aki mégis eltér a véres harcok jelentőjétől abban, hogy könyvének e részeiben (36., 48., 65., 69., 1315., 154. oldal) a kérdésnek minden vonatkozása — különösen a sajtóügyekkel való összefüggés is — világosan, érthetően és okulásra-tanulásra alkalmasan van letárgyalva. Én nem mindenben osztom a szerzőnek hathatósan és különös eréllyel kifejezett véleményét, ami mellékes; de azt kiemelem, hogy ez a szövevényes kérdés minden fonál-