Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat
204 JOGGYAKORLAT. ke\ése, mely a csődönkívüli kényszeregyes ségi eljárás folyama alatt is megengedi, hogy a? ipari munkaadóval szemben a munkavállalónak a §-ban megjelölt munkabérkövetelésére végrehajtás rendeltessék vagy foganatosíttassák, a kereskedelmi alkalmazottal szemben is alkalmazást nyer.» A döntés helyes, mert hiszen tényleg a munkabérkövetelés érvényesítésén van a hangsúly, s mert a Ke. rendeletnek «ipari munkaadó» kifejezése nem az «iparos» és a «kereskedő» közötti megkülönböztetést kívánta kiélezni, hanem a foglalkozás hivatásszerű, iparszerü űzését. Ha a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet egyidejű és viszonos teljesítési kötelezettséget foglal magában, úgy az eddigi szórványos gyakorlat szerint a végrehajtást kérő fél igazolni tartozott, hogy a maga részéről teljesített. Most a Kúria ettől a gyakorlattól eltért, kimondván, hogy: «ha a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló ítéletben egyidejűleg teljesítendő kötelezettségről és viszont kötelezettségről van s%ó, a jogosított a végrehajtás kérelmezésekor nem tartozik kimutatni, hogy vis^ontkotele-ettségének már megfelelt és e végből a felek meghallgatásának helye nincsen, hanem a viszontkötelezettség teljesítésének megállapítása a végrehajtás foganatosítására tartozik). (K. Pk. V. 13 59/1930. — 1930. IV. 1.) A végrehajtás során követelés behajtására kirendelt ügygondnoknak az általa indítandó perben való jogállása még nincs minden irányban tisztázva. A Kúriának elég sűrűn nyílik alkalma ilyen perrel foglalkoznia, s majdnem minden alkalommal módjában van elvi kijelentést is tennie. így: «a bírói gyakolatban érvényesülő jogszabály szerint a lefoglalt követelés behajtására kirendelt ügygondnok nemcsak a kirendelést kérő, hanem a többi végrehajtató érdekében is köteles eljárni, az ügygondnok nem szorítkozhatott a lefoglalt követelés oly részösszegének a behajtására, amely a kirendelést kérő hitelező végrehajtási követelésének a fedezésére elégséges, hanem 1 köteles volt a lefoglalt egységes követelést részekre bontani*. (K. P. V. 85 >9/1928 — 1930. I. 6.) Igényperek tekintetében, amelyek ma soha nem látott tömegben tárgyaltatnak és amelyekben rendszerint sablonszerűén oldatnak fel az igényelt ingók, (az ügy érdemére is sablonszerű tárgyalási jegyzőkönyvek és feloldó ítéleti indokok állanak litografálva az elsőfokú bíróságok rendelkezésre) örömmel üdvözöljük az alább közölt kúriai határozatot. A benne elfoglalt álláspont elméletileg nem új, de legalább látjuk, hogy igénvkeresetet is lehet elutasítani. Az igénykereset jogalapja az volt, hogy a házasság tartama alatt a feleség vásárolta az ingókat. Az elutasítás indoka: «Minthogy az 1881. évi LX. tc. 49. §-a