Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

194 JOGGYAKORLAT. határozatban: a\ ideiglenes nőtartásért a házasfelekkel lakó az a szülő is felelős, aki a jogi és erkölcsi kötelmeinek megszegésével leánya férjével s~erelmi viszonyt folytat, ennek a viszonynak fenntartása érdekében leányának a kö^ös lakásból történt elűzésében közreműködik, elüzetése után vejével vadházasságra lép és ezzel a magatartásával lehetetlenné tette, hogy leánya a házassági együttélést a férjével folytathassa. (1930. IV. 3.) Itt a határozat ugyan ideiglenes nőtartásról beszél, de lényegében ex delicto marasztal s nem annyira családjogi viszonyon, hanem azon a szinte delictualis magatartáson alapszik, ami megfosztja a nőt eltartójától. Ha jól emlékszünk, 8 —10 év előtt az első menytartási határozat is körülbelül ily vonatkozású volt egy oly esetben, amikor a férj szülei segítségével megszökött Amerikába és cserben, minden segítség nélkül hagyta nejét. De ha a 243. §-ban es a fent is leírt menytartás lényegét vizsgáljuk, ebben is van valami delictualis elem, bár csak másodsorban: összejátszás a tartásalap (vagyon, jövedelem) elvonása tekintetében. II. 1. Az ingó és ingatlan s egyben a beépítés kérdésének tisztázása tekintetében igen figyelemreméltó a P. IV. 3 281/1929. sz. határozat. Ha valaki idegen telken saját anyagának felhasználásával akként építkezik, hogy az épület a telek alkotórészévé válik, a felhasznált anyag a telek tulajdonosáé lesz. Nem szerzi meg ellenben a telektulajdonos az épület tulajdonát, ha az a telekkel való állandó kapcsolat szándéka nélkül csupán múló célra létesült, mert ebben az esetben az épület pusztán az előállítással nem válik az ingatlan alkotó részévé, hanem mint ingó dolog, külön tulajdon tárgya leszDe ugyanezen határozat jelentős az ingó dolog tulajdonszerzésére vonatkozó részében is, amikor kimondja, hogy ha a felek között az ingó dolog tulajdonának átruházására nézve megállapodás jön létre és az átruházó a^ ingó dolgot a szerzőnek birtokába adja: a szerző megszerzi jóhiszeműsége esetében az ingók tulajdonát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Ügy véljük ez a fogalmazás nem ellenkezik az M. T. K. jav. 563. §-nak szövegével, amely csak kizárja a rosszhiszemben vagy ingyenesen való szerzést. A bizonyítási teher kérdésére gondolunk itt és igazolja feltevésünket az ítélet indokolásának következő része: Azt pedig az alperes idevonatkozó kereseti tényállításokkal szemben nem vitatta, hogy a telek eladása alkalmával figyelmeztette volna a vevőt, hogy az épület nem lévén az ő tulajdona, nem is tárgya a vételnek s hogy a felek a vételár meghatározásánál az épület értékét számításba ne vették volna. (1930. II. 6'.)