Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

i )6 SZEMLE. Nemcsak mélyenszántó tudós író volt, de kitűnő tollú író is. Írásai különösen sajtójogunk alapjait vetették meg, de írásai egyúttal érdekes olvasmányai is voltak a jogászvilágunknak. Évtizedeken át volt éber figyelemmel kísérője külföldi országok sajtójogának, különösen az angolnak, és ismertetője e jogoknak nálunk. A Kúria büntetőtanácsa, melyet ő vezetett, a büntetőjog klasszikus gyakorlatának fenntartója és folytatója volt. Magas koráig meleg, odaadó barátok vették körül és tisztelői nagy sorának szeretete. Elhúnyta az egész magyar jogászvilágot gyászbaborította. II. Hazai jogélet. — Kis jóakarattal... Többször szóvá tettük, hogy épp a Kúria az ügyvédi költséget igen mostohán állapítja meg. A közelmúltban a Kúria 50,000 pengős ügyértékü kérdésben beadott érdemleges felfolyamodást, mely jelentős kérdésben sikeres volt, 10 pengő törvénykezési illeték betudásával jp pengő költséggel honorált. Ugyancsak a közelmúltban, amikor az ügy érdemében felülvizsgálati kérelemmel élő fél a költségek összegét nem támadta meg, a Kúria az ügy érdemében a felülvizsgálati kérelmet elutasító ítéletében, a felülvizsgálati kérelemnek a költségeket illetően hivatalból helyt adott, s a költségek összegét leszállította, mondván, hogy az ítélet egész terjedelme ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem külön indoklás nélkül is vonatkozik a költségek mennyiségére. A kis jóakarat az ilyen határozatokra nyilván ráfér. Nem a jóakarat hiányának, hanem a törvény alkalmazása mellőzésének véljük, hogy a P. II. 1668/1928. számú ítélet a felülvizsgálati kérelemmel élő fél ellenfelének nem ítélt meg költséget, mert az: a alperes a per során felperestől költségeinek a megtérítését nem kívánta, e tárgyban marasztalási kérelmet sem válasziratában, sem a mai felülvizsgálati tárgyaláson szóbeli felszólalása alkalmával elő nem terjesztett, miért is e részben intézkedni nem kellelto. Pedig a Pp. 424. § 1 bekezdése szerint: «a bíróság a végítéletben, valamint az olyan határozatban, amely az eljárást előtte befejezi, a perköltség megtérítése iránt hivatalból intézkedik^. V. P. — Kis jóakarattal . . . A kir. Kúria az első ügy tárgyalását délelőtt 10 órára tűzte ki, a második ügyet V2H órára. Az első ügy tárgyalását pont 10 órakor elkezdték és az előadó az ügy előadásával Va 1 órakor készült el. Ekkor a két ügyvéd felszolalt. A két felszólalás 31 percig tartott, mire a kir. Kúria, elkezdte, még mindig az első ügy felett való tanácskozást és 2 órakor határozathozatalra határidőt tűzött a kir. Kúria valamely napra az első ügyben és a Va 11 órára idézett ügyben a tárgyalást a kir. Kúria elhalasztotta. Ezekben a tényekben egy dolog a lényeges, és pedig az, hogy a második tárgyalást a kir. Kúria V2.ll órára tűzte ki, jóllehet maga az előadó majdnem három óráig tartó előadásban ismertette az ügyet. Vájjon nem kell-e, hogy felvetődjék az a gondolat: hát az előadó és a tanács elnöke nem tudták a jelen esetben előre, hogy az ügynek csak előadása 2—3 órát igénybe vesz, vagy ha tudták, hogy lehetséges, hogy a második ügy tárgyalására az ügyvédeket % 11 órára idézték be ? Csak igen kis jóakarat kell ahhoz, hogy a tárgyalás kitűzésekor előre tájékozódás történjék aziránt, hogy mennyi ideig tarthat körülbelül az első ügy tárgyalása, és akkor a második ügy tárgyalására oly határidő tűzessék ki, hogy az ügyvédeknek folyosón ne kelljen előre tudott biztonsággal várakozniok 2—} órát. Hogy az ügyvédek felszólalása meddig tart, azt nem tudhatja