Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

I50 IRODALOM. lép elő, mindez egy rövid bekezdésben (14. old.). Kiváló ellenben a párhuzam a sommás és a rendes birtokper között. A többi dologi jogot szerző két főcsoportra osztva tárgyalja : A tulajdonjog (II. cím) és korlátolt dologi jogok (szolgalom, örökbérlet, zálogjog és telki teherjog III. cím). Ebből a felosztásból az következnék, hogy szerző a tulajdonjog praedomináló fogalmi kelléke gyanánt fogja fel annak korlátolt voltát; érdekes azonban, hogy a definícióból mégis éppen ezt mellőzi («mint sajátjával kizárólag és szabadon rendelkezhetik)) 47. old.), vagyis a «korlátlan» kifejezés helyett a «szabadon »-t használja. Bár a két kifejezést csupán nüanszbeli különbség választja el, mégis csak helyeselni lehet a «korlátlan» szó mellőzését. Mert ma már tényleg annyi és oly sokféle korlátot állítanak fel a köz- és magánjogi törvények, szabályrendeletek, szomszédjog stb., hogy a tulajdonjog fogalmában a korlátlanság jellege csakugyan erősen elhalványodott. Feldolgozza szerző a legújabb kapcsolatos intézményeket is, pl. az állam megváltási és elővásárlási jogát, a társasháztulajdont, a szerzői jogot, ipari tulajdont stb. Értékesek és tanulságosak azok a fejezetek, melyek a tényleges birtokos helyzetéről szólnak (183 —195. old.). A törvényes zálogjogról szóló fejezetben (281 — 286. old.) tárgyalja szerző a bérbe- és haszonbérbeadónak a Vht. 72. §-án alapuló zálogjogát. Ez a rész nem mindenben veszi figyelembe a legújabb jogfejlődést; már a Vht. 72. §-a kimondja, hogy a törvényes zálogjog nem terjed ki azokra a tárgyakra, melyek törvény által tiltott módon jutottak a bérlő vagy haszonbérlő birtokába. A joggyakorlat pedig újabban — okulva az életben előforduló súlyos anomáliákon — határozottan visszafejleszti ezt a törvényes zálogjogot, kimondván, hogy az nem terjed lu oly tárgyakra sem, amelyek merő véletlenből, vagy csak átmenetileg kerültek a bérlemény területére. (Budapesti Tábla XIV. 5760/1929. sz.) Ellenben a jelzálogjog kérdésénél szerző már legteljesebb mértékben ismerteti és feldolgozza legújabb jelzálogi törvényünk (1927 : XXXV. tc.) fontosabb rendelkezéseit és behatóan ismerteti annak főbb újításait előző jogunkkal szemben, így különösen a tulajdonosi jelzálogjogról, a ranghelyrendelkezésről, a jelzálogadóslevélről és a telekadósságról. Szerettük volna, ha a szerző az ingó jelzálogjog kérdésével kissé tüzetesebben foglalkozott volna; mindössze kétoldalt szentel ennek a közgazdaságilag végtelenül fontos problémának (375 — 377. old.), melyből csak pár sor jut a képviselőház előtt