Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

IRODALOM. már évek óta heverő törvényjavaslatra. Pedig sokan vagyunk, akik ennek életrekelésétől várjuk a tőkeszegénységben vergődőmagyar közgazdasági élet föllendülését. Érthetetlen, hogy a törvényhozás mily mostohán bánik ezzel a kérdéssel; annál inkább kellene azt felszínen tartani az ilyen előkelő jogi szakíróknak, akiknek nézetei, tanácsai és kritikái bölcs és hasznos útmutatásul szolgálnának a törvényhozás számára. Egyébként a műnek minden egyes fejezete külön-külön egy önmagában teljes, maradandó becsű tanulmány; csak irigyelni lehet azt a jogásznemzedéket, mely ilyen tankönyvből tanulja és élvezi a jognak legszebb, leggazdagabb és a mellett legnemzetibb ágát: a magyar magánjogot. A művet gazdag történelmi visszapillantás (IV. cím) és úgy a hazai, mint a külföldi jogirodalomnak bőséges ismertetése teszi teljessé és emeli a hazai szakirodalom újabb termékei között a legkiválóbbak sorába. JOGÖSSZEHASONLÍTÁS ÉS TÖRVÉNYSZERKESZTÉS OLASZ ÉVKÖNYVE. Irta: BÁLÁS P. ELEMÉR. A Jogösszehasonlítás és Törvényszerkesztés Evkönyvének (Annuario di Diritto comparato e di Studi legislativi) első kötetét megjelenésekor a nagyemlékű Magyary Géza méltatta lelkes szavakkal a Jogállam 1927-i évfolyamában (466. s köv. 1.). Azóta megjelent az Évkönyv újabb (II—III.) kötete is (1929 Istituto Editoriale Scientifico. Milano). Ez a kötet újabb gazdagodása a jogi világirodalomnak, de egyúttal a szerkesztő: Galgano nápolyi professzor érdemeinek is. Ü a vállalkozásnak ezerszemű irányítója, és mint az előszóban közli, gondoskodik arról is, hogy az egyes államok jogéletére vonatkozó közlemények szükség esetén olyan átdolgozásban részesüljenek, ami az idegen jogász számára használhatóságukat teljesen biztosítja. Az Évkönyv első része nagyobb tanulmányokat, továbbá könyvismertetéseket és bírálatokat tartalmaz, második része pedig az egyes államok törvényhozási eredményeit és bírósági gyakorlatát ismerteti s e mellett gazdag bibliográfiát is nyújt. A mű gerince természetesen az egyes államok törvényhozási,, joggyakorlati és irodalmi eredményeinek periodikus ismertetése. Ez a rész az első kötethez képest jelentékenyen bővült. Az irodalomból fokozott gondot fordít a mű az időszaki gyűjteményes művek és folyóiratok közleményeire, de nem éri be a puszta bibliográfiával;, hanem bírálatokkal vagy legalább recen-