Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

IRODALOM. 149 Szladits művének minden elismerésre méltó értéke elsősorban abban áll, hogy ezt a két szempontot bámulatos sikerrel egyesíti magában. Miközben az avatott mester biztos kezével vezeti be az ifjú jogásznemzedéket a dologi jog elemeibe és megtanítja őt annak ma élő szabályaira, azalatt észrevétlenül és fokozatosan felszárnyal vele a jogtudomány legmagasabb régióiba : megismerteti vele a jövő törvényhozás méhében rejlő változásokat, újításokat, azokat olvasójával együtt kritikai bonckés alá veszi, a nemzeti ősjog és a bírói gyakorlat prizmáin át vizsgálja, s megtanítja őt az anyagot nemcsak tanulni, hanem megismerni, megszeretni, mélyére hatolni és azzal egybeforrni. Eredeti és egyéni már a mű beosztása is: négy főcímre oszlik. Első a bevezetés, melyben a dologi jog általános tanait adja elő, ezek között tárgyalja a birtok kérdését és annak védelmét. A birtoktannak a bevezetésben való tárgyalásával szerző szemléltetően domborítja ki, hogy a birtok nem önálló dologjogi fogalom (eltekintve attól, hogy egyáltalán nem jogi fogalom), hanem csupán a jogrend által praktikusan védett tényleges uralmi fokozat, mely valamely más valódi dologi jognak — elsősorban, de nemcsak a tulajdonjognak — másodlagos megjelenési formája, külszínre annak képét mutatja, de belső tartalmából hiányzik, helyesebben háttérbe szorul a jogosultság kérdése. Plasztikusan fejezi ki a szerző (26. old.), hogy a birtokossal szemben nem kutatjuk, hogy van-e joga a dolog fölött gyakorolt tényleges hatalomhoz vagy sem. A társadalmi békés együttlét a jogrendnek bizonyos statikáját követeli meg; a vélelem az, hogy aki valamely dolog fölött tényleges hatalmat gyakorol, annak joga is van hozzá. Ha ez a vélelem nem volna, akkor az egész emberi élet folytonos inkvizíció volna és akkor mindenki mindenkiben tolvajt látna. Ez a birtoktannak legmélyebben járó alapgondolata. Szerző a dolgokat többféle szempont szerint osztja különböző csoportokba, melyek között szerepel azok «egyediesítése» old.) is; szerettünk volna e helyett valamely magyarosabban hangzó kifejezést, valamint pl. a helyett is, hogy ((megőrzendőén)) (18. old.). A mű újabb kiadásából az ilyen jelentéktelen szépséghibák bizonyosan már el fognak tűnni. A birtok és birlalat számos megjelenési formáját és egymáshoz való viszonyát behatóan és szemléltetően tárgyalja a szerző, csupán a fő- és albirtok fogalmait találtuk kevésbbé kidolgozottaknak (32. old.). Túlsók fogalmi kategória az áttekinthetőség rovására megy, pl. önálló birlaló, képviseleti birtoktartó, birtoksegéd, puszta birlaló, aki bizonyos esetben albirtokossá