Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

M8 JOGGYAKORLAT. A Bn. által alkotott üzletszerűség fogalmát az alsóbíróságok még most is gyakran tévesen értelmezik. Szükséges volt ezért, ; ' a C. újabb irányítást adjon. így elsősorban is hangsú­lyozta a C, hogy téves az alsóbbfokú bíróságok ítéletének az az indokolása, hogy $há nincs üzletszerű lopás, akkor nem lehet annak üzletszerű orgazdasága sem)). Téves ez az érvelés azért, mert az üzletszerűség fennforgása minden tettesnél önállóan bírálandó el, amennyiben ez nem más, mint egy bizonyos irányú szándéka az illetőnek, az nevezetesen, hogy ő a bűncselekményeket hosszabb időn át űzze azért, hogy abból állandóbb vagyoni haszonra tegyen szert. Éppen ezért elő­fordulhat az, hogy a tolvajnál nem lévén ilyen szándék, nála az üzletszerűség nem állapítható meg, míg az orgazdánál kiderül, hogy ő ezt a bűncselekményt ismétlési szándékkal és azzal a cél­zattal követi el, hogy abból bizonyos ideig vagyoni előnyt húzzon, ez pedig vele szemben kimeríti az üzletszerűség fogalmát. Altalánosságban pedig az üzletszerűségnek kétségkívül is­mérve a nyereségvágy, vagyis az a vágy, hogy az illető egyén cselekménye által vagyoni előnyhöz jusson; az azonban, hogy az így elért vagyoni előnyt mire akarja felhasználni, az üzlet­szerűség szempontjából közömbös. De nem ismérve az üzletszerűségnek az sem, hogy a tettes kizárólag a cselekménye által elért haszonból akarja magát, esetleg hozzátartozóit fenntartani. Megállapítandó tehát az üzletszerűség mindenkor, ha a tettesnél megvan a tervszerű ismétlési szándék, és ha e mel­lett ő a cselekményeket azért űzi, hogy meg nem levő kere­sete helyett, vagy nem elegendő keresete pótlásául, tehát egye­düli, vagy egyik keresetíorrásául akarja felhasználni a cselek­ményéből származó vagyoni előnyt. (1930 I. 21. B. 558/928.) Közli: A. Külföldi joggyakorlat. I. Ausztria. A tisztességtelen verseny joggyakorlatából. Az Oberster Ge­richtshof 1930 január 15-én kelt ítélete szerint (Juristische Blát­ter 1930 március 15.) a jó erkölcsökbe ütközik a betegsegélyző pénztárnak az az eljárása, hogy egy optikust a hivatalos nyilván­tartásból és a pénztár receptblankettáinak hátán lévő felsorolás­ból törölt és tagjait felhívta, hogy műszereiket ne szerezzék be ettől az optikustól, mert ez tagjait nem biztosítja a pénztárnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom