Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

2 POLLÁK ILLÉS. a kultúrrétegek erkölcsi felfogása igen sokszor szöges ellentétben áll a vezető rétegekével. Egész bizonyos, hogy Kúriánk elnöke, amikor az idézett formulát mintázta, éppen arra való tekintettel, hogy a háború az addig már majdnem kiegyensúlyozott viszonyt vezetés és kultúra közt felbillentette és a súlyt a tartalom fölé helyezte, tudatában volt annak, hogy ha Justicia mérlegén az egyik serpenyő súlyai a másik áruját kiegyensúlyozzák is, de azért ez a másik mégis csak 'a% értékesebb. A felvetett gondolat fonalát tovább fonogatva, újból eljutunk azonban a Jog fejlődőképességének most Európaszerte tárgyalás alatt álló problémájához, és ha már ünnepi hangulatban vagyunk, vegyük észre, hogy a fejlődésnek legfőbb akadálya mindenkor éppen a vezetők és a vezetettek közti megkülönböztetések voltak a különböző rétegek külön kultúr- és társadalmi szükségleteinek tekintetbevétele nélkül. A Jogot mindig is a vezető osztályok szerkesztették és alkalmazták, mindig is az alsóbb osztályokra tekintet nélkül, és innen a Goethe nagy meglátásának igazsága: «es érben sich Gesetz und Recht wie eine ewige Krankheit fort» ; innen a szinte kilátástalan ellentétek Jog és Igazság kozt, a Jog várurai és jobbágyai között. Itt, magunk közt, jogászok közt megmondhatjuk, hogy a kevesek joga mellett a mindenkinek joga nem tudott kibontakozni, éppen mert a «vezető» rétegek azonosnak tartották magukat a kultúrrétegekkel és ha közös érdekben találkoztak, nem tekintették értéknek a tömegeket és ezek külön kultúrájukat. A Jognak ez a nagy hűne és innen az igazsággal való rokontalansága, hogy magának úri fogalmi köröket és előkelő allűröket szerkesztett, melyek a civilizáció folyamán olyanok lettek, mint mikor a tagbaszakadt férfi kisfiús öltözékét akarná hordani. Aki a mi korunk Jogát a gondolkodó szemével nézi, meg fogja érteni, hogy régi szabályaink túlnyomó része már nem fedi meztelenségünket, s hogy legfőbb ideje annak, hogy újakat szabjunk. Például a turpis causák, melyekkel úgy vagyunk, mint