Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

D? REICH PÉTER CORNEL. mint a mely összegre megállapodás történt és e miatt a kötvényt nem váltja be. Tanúkra hivatkozik a fél s a bíróság a K. T. 468. >i-ára utalással kénytelen marasztalni a biztosítottat, mert az írásbelivel ellenkező megállapodást kíván bizonyítani. Azonkívül, hogy a díjtétel fenti módon feltüntetendő, határozottan fel kellene tüntetni az ajántatban, hogy az évi díj ez az összeg, azonkívül azt, hogy az évi díjat a biztosított havi. negyed, vagy félévi részletben fizetheti. Ugyanis bírói gyakorlatomból tudom, hogy sok esetben a biztosított azt hiszi, hogy az évi díja 50, vagy IOO pengő és a kötvény kézbesítésekor látja, hogy az havi, vagy negyedévi dí|nak van feltüntetve. Gyakran előfordul, hogy az üzletszerző a biztosítottat rábeszéli, hogy a meglevő biztosítási szerződését mondja fel, mert kedvezőbb feltételekkel fogja őt az új intézel biztosítani s az ügynök s-óval kijelenti, hogy netáni kárát megtéríti az intézet. A szerződésben ily esetben fel kellene tűntetni, hogy a biztosított a korábbi biztosítását az új intézet kívánságára felmondja és az intézet magára vállalja az esetleges követelések kiegyenlítését. Nem elég, hogy az ügynök valóban értesítse az intézetet a kikötésről, hanem azt az intézet a biztosított kívánságának megfelelőleg el is fogadja írásbelileg, esetleg magában a kötvényben. Megtörténhet az az eset, hogy az intézet az ügynök bejelentését tudomásul vette, erről a biztosítottat értesítette, de a kártérítési kötelezettséget arra az esetre tartotta fenn, ha a biztosított a korábbi intézetnél fennálló biztosításánál az első évi díjat ki fogja fizetni. Ez magyarán mondva, a biztosított fél becsapása, mert az intézet tudja, hogy a biztosított az életbiztosítását kellő időben felmondhatja és így,, ha a díjat is megfizetné, az új intézet semmit sem fizet kárként, mert a fél helyett az új intézet felmondja a szerződést. Legtöbb esetben az ügynök a megállapított díjakat dollárban köti ki s a táblázatra hivatkozik, otthon részletesen írja be a díjakat és illetékeket, de nem jelöli meg, hogy azok az összegek milyen pénznemben fizetendők és így a szerződés már ezért is érvénytelen. Szokás vidéken, hogy a helybeli viszonyokkal ismerős egyén megy az ügynökkel a biztosított félhez, akit korcsmába meghívnak és borozás közben, esetleg részegen ráveszik az ajánlat aláírására, olyan feltételekkel, melyet józanul el nem fogadott volna s a fizetendő díjtételek nagysága vagyoni viszonyainak sem felel meg. Ez az eset is az 5460/928. M. E. számú rendelet