Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A nemvagyoni kár kérdéséhez

I I 2 Df SCHWARTZ TIBOR. követeléseknél a felelősség sorrendje az, hogy elsősorban felelős: a kiadó a lap biztosítékával, másodsorban: a szerző minden vagyonával és harmadsorban a kiadó minden vagyonával. Vita tárgyát képezi az is, hogy az esetben, ha sajtóvétséggel kapcsolatban a büntetőbíróság felmentő ítéletet hoz a szerző ellen, úgy a fokozatos felelősség elve alapján a nemvagyoni kár tekintetében való felelősség megállapítható-e a S. T. 59. §-a értelmében a kiadó ellen. E tekintetben a Kúria legújabb gyakorlata azt az álláspontot foglalja el, hogy nem. A P. VI. 7622/1927. számú kúriai határozat azt az elvet domborítja ki, hogy a sajtótörvénynek a fokozatos felelősséget szabályozó rendelkezései csak a sajtó útján elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatosan, vagyis csakis akkor nverhetnek alkalmazást, ha az arra jogosult büntetőbíróság megállapította, hogy a közlemény sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás tényáüadékát valósítja meg. Ugyanezt az elvet vallja a m. kir. Kúriának 983/1928. számú határozata, mely szerint szemben a tábla álláspontjával, oly esetben, midőn a cikkíró ellen sajtórágalmazás miatt megindult bűnvádi eljárás ítélethozatal nélkül azért szűnt meg, mert a vádlott elégtételt adott, a magánvádló pedig visszavonta indítványát, a sértett által ezt követőleg megindított és a kiadó ellen irányuló nemvagyoni kártérítés iránti perben ez utóbbi felelősségét nem állapította meg. Ugyanígy döntött a P. VJ. 2190/1929. sz. egyik legújabb határozatában is a m. kir. Kúria. Állásfoglalás van azonban e most idézett kúriai ítéletben a tekintetben is, hogy ha és amennyiben a büntető per folyamán a szerző elégtételt ad és ennek folytán a vád elejtetik, a későbbi esetleges nemvagyoni kár iránti igény érvényesíthetőségének előfeltételét képezi-e az. hogy a sértett jogfenntartással éljen. A legfelsőbb bíróságunk fenti határozata szerint igen, mert mint mondja, a «jogfenntartás nélkül való elégtételelfogadást, az ügyet az anyagi jog szempontjából véglegesen elintéző jogcselekménynek kell tekinteni." Feltétlenül helyes ez az álláspont, mert ha és amennyiben ilyen jogfenntartás nincsen a sértett részéről, ebből okszerűleg csak az a következtetés vonható le, hogy az ügyet a felek úgy büntetőjogi, mint magánjogi szempontból is végleg befejezettnek kívánják tekinteni.