Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

UTAZÁS A KÚRIA ELNÖKÉNEK EGY NYILATKOZATA KÖRÜL. írta : POLLÁK ILLÉS. A Jogállam mult évi utolsó számában egy mondat fogta le figyelmemet, mely a Kúriánk nagy tiszteletben álló elnökének egy előszavából idéztetett és mely, eltekintve a helytől, ahonnan származik, írójának egyéni súlya és jelentőségénél fogva is programmatikus megállapításként hat. «A bírói döntésnek* - így szól a Kúria elnöke — «meg kell egyezni a nép vezető kultúrrétegének erkölcsi felfogásával ... és úgy kell rezonálnia a nép lelkében, ahogyan a tihanyi visszhang megismétli a feléje kiáltott szavakat.» Mi, akik a biblia óta tudjuk, hogy micsoda visszhangtalanok a kiáltók hangjai a pusztákban, de azt is tudjuk, hogy a visszhangokat, mint Tihanyban is, közigazgatási hibákkal el lehet építeni, ér-tékelni tudjuk és visszhangot adunk, mikor a Kúria elnöke nyilatkozatot tesz a Jog legbelsőbb jelentőségéről. Alig képzelhetnénk formásabb meghatározást a Jognak az Erkölccsel való viszonyáról, mely mikor a magaslatról a völgyekbe lecsendül, igazában ünnepi harangszóként hat. Nem hiszem azonban, hogy én a harangszót félreérteném, ha úgy értem, hogy az nemcsak a völgyeknek, hanem a magasságoknak is szólva, klasszikus formák közt csak rá kívánt mutatni az ideál és reálállapotok közt tátongó különbségekre, vagyis arra, hogy a vezető rétegekre viszont az a kötelesség vár, hogy az alsóbb rétegek erkölcseit vehessék is. Ha nem így volna, akkor hiába éltünk volna Krisztus után kétezer esztendőt és hiába tört volna előre a tömegek joga. Ha nem így volna, akkor még mindig élne az úri jog és szólna a nád. Senki sem tudja jobban Kúriánk nagystílű elnökénél, hogy a «vezető» és a «kultúr»-rétegek csak igen ritkán fedezik, sőt rendesen kizárják egymást, sőt és sőtebben Jogállam XXIX. évf. 1—2.' füzet. 1