Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Esetek az angol esküdtbíráskodás köréből

Dí MENDELÉNYI LÁSZLÓ. amelyben ki lejtette, hogy ne csak a rendőrök tekintélyének megvédését tartsák az esküdtek szemük előtt, de meg kell védeni azoknak a szegény embereknek becsületét és jogát is, akik nem képesek magukat a hatalom visszaéléseivel szemben megvédelmezni. A bíró rezüméje klasszikus példája volt a kimerítő, lelkiismeretes pervezetésnek. A következő kijelentései figyelemre méltók: «Nem osztozom abban az álláspontban, mintha a bú'nösségi verdikt egyértelmű volna a londoni rendőrség elítélésével. Ez a rendőrség mintegy 20.000 főből áll s lehetetlen feltételezni, hogy ily nagy testületnek ne legyenek érdemetlen tagjai is. A bünösségi verdikt tehát csak azt jelentené, hogy ez a két vádlott nem méltó arra, hogy e testület tagja legyen. Ne törődjenek tehát verdiktjük következményeivel s döntsenek — a bizonyítékok alapján — úgy, mint akármily közönséges ügyben. Ha úgy találják, hogy a vádlottak harnis vádat emeltek a lány ellen, úgy ítéljék el őket.» «Nem akarok fog'alkozni azzal, hogy a sértett kéjnő vagy ehhez közel áll, mert itt most nem az erkölcsösségéről, hanem arról van szó, hogy a rendőrök vádja igaz-e. Azt hiszem különbben, hogy a sértett iránt inkább sajnálkozást érzünk, mint rossza 1 ás t.» Érdekes különben, hogy a sértett az ő családi nevét nem vallotta be a bíróság, illetve a nyilvánosság előtt, hanem engedélyt kért arra. hogy nevét csupán leírja egy papírlapra, mely a védőkkel közöltetett. De a tárgyaláson senki sem kérte a nevének nyilvánosságra hozását. A bíró errenézve — a rezümében — megjegyezte, hogy ebben az ügyben nem volt szükség erre a diszkrét eljárásra, úgy hogy ha a felek kérték volna, utasította volna a sértettet, hogy mondja meg nevét a tárgyaláson. A bírói fejtegetés 2x/2 óráig tartott s az esküdtek bünösségi verdiktet hoztak, melynek alapján a bíró 18 hónapi fogházra ítélte a rendőröket. 3. A fellebbviteli bíróság korrigálja a% esküdtbíróság minősítését. Az aylesbury-i esküdtszék Hall Vilmost gyilkosság miatt halálra ítélte. A tárgyalás adatai szerint előzőleg a sértettnek fivére, Sines Márk bántalmazta Hall Vilmost, aki azután később Sines Márk fivéreit késelte meg úgy, hogy egyikök nyomban meg is halt. A védő utalt is erre az előzményre a fellebbviteli bíróság tárgvalásán, melyen maga a Lord Chief Justice (Lord Hewart) elnökölt.