Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

26 Dl LŐW TIBOR. ben a budapesti kir. törvényszék (1923. évi október hó 31-én •6. P. 35,153/1923. sz. a.) ugyancsak jogerős ítéletet hozott. A 950/1923. M. E. sz. rendelet az elsőfolyamodású eljárás során lépett életbe s így került a per a központi kir. járásbíróságtól a budapesti kir. törvényszékhez, amely az aranyaknak teljes értékét megítélte. Az alperesek csak ákalánosságban kérték a tartozás mérséklését, de a rendelet 2. §-ának megfelelő tényeket nem is állítottak. «Nem mondható,)) — mondja e perben a kir. törvényszék — «hogy a felek szerződési szándéka nem irányult effektív .arany fizetésére, sőt éppen arra irányult s csak az való. hogy a kikötésnél nem az aranynak az értéke volt a lényeges, hanem a jelképes fizetésre alkalmas volta»; de «az az összeg, amelyet az alperes a 20 és 10 kosronás arany helyett ma fizet, sem lesz a használt közterület használati értékének megfelelő bér, hanem ismét csak jelkép kevésbbé szép formában)). A joggyakorlatnak ebben az áttekintésében a rendeletnek a legtöbb intézkedése már szóba került. Külön intézkedésre tartotta fenn a rendelet az államkincstárnak «aranyban teljesítendő címletszerű tartozásainak koronaértékre való átszámítására*) irányadó árfolyamnak s «nem címletszerű tartozásainak kérdését*). A 4°/o-os aranyjáradékkölcsön-kötvények szelvényeinek beváltásáról és a kötvényezett (névreszóló) ily kötvények után járó kamatok fizetéséről szóló rendelet 1923 febr. 10-i kelettel 29,208/1023. P. M. sz. a. meg is jelent. Kizárta a rendelet a maga szabályainak alkalmazását «oly jogviszonyokra, amelyek tekintetében a trianoni békeszerződés vagy más nemzetközi szerződés másként rendelkezik». Van azonban a rendeletnek még egy különös intézkedése, amelyről eddig szó nem esett és amely a joggyakorlatnak áttekintése kapcsán szóba nem is kerülhetett, mivel az intézkedésnek megfelelő eljárás eddig bíróság előtt meg nem indult. A rendelet 2. í^-ának harmadik bekezdése szerint: «Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kötvényein és záloglevelein alapuló, az 1. § rendelkezései alá eső tartozásokat illetőleg a kibocsátó vállalat azt is kérheti, hogy hátralevő tartozása tekintetében az átszámítási árfolyamot azoknak a bevételeknek figyelembevételével állapítsák meg, amelyeket a vállalat a kibocsátott kötvények — ideértve a zálogleveleket is — alapjául szolgáló követelések és értékek kamatozásából, illetőleg visszafizetéséből vagy bevételezéséből elér. Mind a vállalat, mind a kötvénybirtokosok közös képviselője bármikor kérheti, hogy az