Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Az első nyugdíjszabályzat

AZ ELSŐ NYUGDÍJSZABÁLYZAT. nemcsak azt, vájjon mennyi lett volna a nyugdíjszabályzat megalkotása idejében az alapjárandóság, hanem azt is, hogy ebben az időben a felek tudata és szándéka milyen értéket tulajdonított a koronának. Magában a törvény szövegében ennek az értelmezésnek nem látnám akadályát, mert míg a 4. bek. a szerződéses nyugdíj esetében kifejezetten a szerződéskötés napjának valutáját rendeli az 1914. évi értékre átszámítandónak, addig a most szóbanforgó 3. bek. az átszámítás időpontjának ezt a megjelölését nem tartalmazza. A törvénynek ilyen szövegezése mellett tehát nem tartom helytelennek azt az értelmezést, hogy a bíróság vizsgálhatja, vájjon a nyugdíjszabályzat megalkotása idejében a felek a koronának még teljes aranyértéket tulajdonítottak-e, amely esetben átszámításra nincs is szükség; vagy pedig, hogy nem tulajdonítottak e a kötelezettség vállalásakor a koronának a tényleges átszámítási relációnál nagyobb értéket, amely esetben a Pp. 271. §-a alapján volna megállapítandó, hogy a felek által az akkori koronának tulajdonított érték voltaképpen mennyi aranykoronának felel meg, amely esetben szintén nem volna szükség az átszámítási táblázatra. Az átszámításnak tehát csak akkor volna helye, ha a korona a felek akarata és tudata szerint is megfelelt az A. R. táblázatában foglalt értéknek. Helye lehetne olyan értelmezésnek is, hogy a nyugdíjszabályzat megalkotásának időpontjára visszavetített illetményeket ketté kell választani akként, hogy annál a résznél, mely számszerűleg nem haladja meg a békebeli törzsfizetést, illetőleg annak békeidőbeli emelkedését, mint a felek szándéka szerint a pénzromlásra tekintet nélkül megállapított illetménynél az aranyértékre való átszámításra, és ekként a 4. §. 3. bek. alkalmazására nincs szükség, és az átszámítás csak arra a többletre szorítkoznék, mely már a pénzromlás figyelembevételével pótlékok és egyéb emelések alakjában nyújtatott. Ezzel a számítással aztán meg volna közelíthető a felek valódi akarata és ki volna zárva olyan eredmény, hogy a munkaadónál élete javát magas állásban eltöltött tisztviselő a felek akaratával ellentétben néhány pengő, esetleg csak néhány fillér nyugdíjjal legyen kénytelen beérni. Ezeknek az értelmezéseknek azonban útjában látszik állani a már idézett Á. R. 5. $-a. mely egy tekintet alá vonja a szerződés és az első nyugdíjszabályzat alapján fizetendő járandóságokat és kimondja, hogy a }. bek. esetében is a táblázatnak azt a tételét kell alkalmazni, mely az első nyugdíjszabályzat megalkotása napjára van meghatározva. A rendelet tehát az első nyugdíjszabályzat alapján való átértékelés tekintetében olyan rendelkezést tett, mely a törvény-