Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Az első nyugdíjszabályzat

AZ ELSŐ NYUGDÍJSZABÁLYZAT. 9 neki a rendes fizetés 72*5%-a és lakbér nyugdíjként nyugdíjának 215%-a, ez összesen kitett volna 996 korona 87 fillért és ezt az A. R. táblázatának erre a hónapra irányadó 67*99 osztószámával elosztva, az 1914. évi aranyértékre átszámított havi nyugdíj kitett volna 14 aranykorona 66 fillért és minthogy a társaságnak az aranyszáma joo/0, az aligazgató havi nyugdíja e rendelkezések szerint 4 pengő 40 fillér. Az ilyen meglepő eredmény folytán elemi erővel tóiul elénk a kérdés, vájjon csakugyan helyes e ez a törvénymagyarázat? megfelelt-e a törvényhozó valódi akaratának? és ha igen, az ilyen esetek nem szolgálnak-e kiáltó indokául annak a kívánságnak, hogy a törvénynek ez az indokolatlan kegyetlensége törvényhozási úton enyhíttessék ^ Nézzük tehát, mit akarhatott a törvényhozó, mikor ezt a bekezdést a törvény szövegébe beillesztette? A törvényből és bizottsági jelentésből csak az tűnik ki, hogy a törvényhozó azt akarta, hogy olyankor is arányszám alkalmaztassék, ha az első nyugdíjszabályzat az inflációs időben keletkezett. Ebből a szemszögből és az általános jogszabályokból, valamint egyéb rendelkezésekből kiindulva kell tehát a törvény valódi értelmét vizsgálat tárgyává tenni. A magánjogi szerződéssel alkalmazottak nyugdíjjárandósága — eltekintve attól az esettől, midőn ezt külön jogszabály állapítja meg (2. §) — rendszerint a felek megállapodásán alapszik. Amíg tehát valamely társaságnak nem volt nyugdíjszabályzata, addig nem is állott fenn nyugdíjfizetési kötelezettsége sem, hanem az csak a nyugdíjszabályzat létesítésével keletkezett. Altalános szabály pedig az, hogy az átértékelés alapja a pénztartozásnak az az értéke, amellyel az a kötelezettség keletkezésekor bírt. A jelen esetben a kötelezettség keletkezése összeesik a nyugdíjszabályzat megalkotásával. A 4. § 2. bekezdésének alkalmazásánál megoldandó kérdés lesz tehát, hogy a nyugdíjasnak nyugdíjazáskori állásában, munkakörében levő és ugyanannyi szolgálati idővel rendelkező alkalmazott a nyugdíjszabályzat megalkotása idejében mennyi nyugdíjba beszámítható illetményt kapott. Ha pedig abban az időben nem volt olyan alkalmazottja a társaságnak, akivel az igényjogosult állása, fizetése és szolgálati ideje összehasonlítható lenne, akkor a Pp. 271. §-a alapján kell az összes körülmények méltatásával megállapítani, mennyi lett volna a felperesként fellépő nyugdíjasnak illetménye, ha mostani munkakörében és állásában ugyanannyi szolgálati idő után a nyugdíjszabályzat megalkotásakor ment volna nyugalomba. Ez volna az az összeg, amelynek alapján a nyugdíjszabályzat %-os