Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Az első nyugdíjszabályzat

AZ ELSŐ NYUGDÍJ SZABÁLYZAT. 7 mind a két esetben az első nyugdíjszabályzat alapján kiszámított járandóság 1914. évi értékét kell az átértékelés alapjául venni. Megtörténhetik, hogy a nyugdíj- és illetményszabályzat együttesen létesül ; ámde igen gyakori az eset, hogy a nyugdíjszabályzat külön alkottatik meg és a társaságnak van már korábbi időben keletkezett szolgálati és illetményszabályzata. Alkalmazható-e tehát a törvény rendelkezése ebben az esetben is, figyelembe véve, hogy az «illetőleg-» szó nem «és»-t jelent, hanem «vagy»-ot. A másik értelmezési nehézség, vájjon mit jelent az, hogy a járandóságot «az előbbi bekezdés értelmében*), t. i. a 2-ik bekezdés értelmében kell kiszámítani. Ez az «előbbi bekezdés» különböző rendelkezéseket tartalmaz. Kérdés, ezek melyike értelmében kell a kiszámítást eszközölni? Vissza kell-e vetíteni a nyugdíjazáskori illetményeket az 1914. évi illetmények koronaösszegére vagy pedig valamely más bázisból kell-e kiindulni, pl. a nyugdíjszabályzat megalkotása idejének a 4. § 2. bek. szerint megállapítandó illetményeiből? Továbbá a nyugdíjszabályzat keletkezése napjának értékét kell-e a pénzügyminiszter által kibocsátott táblázat alapján az 1914. évi értékre átszámítani vagy pedig valamely más értéket kell az átszámítás alapjául venni ? Vagy pedig az előbbi bekezdésre való hivatkozás csupán azt jelenti-e, hogy az újabb nyugdíjszabályzatból a nyugdíj megállapításának feltételeire és módjára vonatkozó rendelkezéseket kell figyelembe venni? Maga a törvényszöveg arra engedne következtetni, hogy az első nyugdíjszabályzatot nem köti más időbeli korláthoz, mint ahhoz, hogy az az 1914. év után alkottatott meg légyen. Holott nézetem szerint nem szenvedhet kétséget, hogy a törvény szabálya nem vonatkozhatik a pénz stabilizálása után megalkotott nyugdíjszabályokra. Itt ugyanis átértékelésének már nincs helye, mert a mostani stabil értéknek az aranyértékkel való összehasonlítására már nincs szükség és ezért nincs helye arányszám alkalmazásának sem, mert az arányszámról csak ott lehet beszélni, ahol a törvény szerint a járandóságokat át kell értékelni. A törvény 14. ,^-ának 2. bek. szerint a pénz stabilizálása óta keletkezett nyugdíjszabályzatokat már olyan egyességeknek lehet tekinteni, amelyek a felek jogviszonyában a törvény ellenkező rendelkezése dacára is irányadók. Az idézett rendelkezés tehát csak az infláció tíz esztendejében keletkezett nyugdíjszabályokra vonatkozik. Erre az időszakra korlátozva kell tehát a kérdést megoldani, hogy mit akart a 4. § bekezdése jelenteni.