Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám

i58 Df SCHUSTER RUDOLF. sértett kívánságára — á büntetésen kívül (meghatározott összegig terjedhető) kártérítési összeget is megállapíthat az összes körülmények méltatásával. Ha a terheltek többen vannak, egyetemIeg felelnek. 2. A találmányi szabadalmakról s?óló i8g§. XXXVII. tc. 52. §-a ugyancsak a büntető intézkedések közt, azonos rendelkezést tartalmaz mint a fent id. 1890. évi II. tc. — azzal az eltéréssel, hogy nem kártérítés «helyett», hanem kártérítés «fejében* mondja megítélhetőnek a büntetésen kívül a (bizonyos összegig terjedhető) kártérítést. A két különböző kifejezés azonban nyilván nem akar a lényegben is különbséget tenni. Jellemző mind a két törvényre az, hogy egyik sem tesz említést a nemvagyoni kárról; ezt vagy hasonló kifejezést egyáltalában nem használ egyik sem, pedig kétségtelen, hogy a nemvagyoni kár is értendő a «kártérítés* s^ó alatt, amint azt a gyakorlat is így fogja fel. Eziránt már csak azért sem lehet kétség, mivel mind a két törvénynek, különösen a szabad, törvénynek — már nemzetközi jellegénél fogva — mintául a német szabad, törvény szolgált, ennek 37. §-a pedig (ugyancsak a büntető rendelkezések közt) a fent id. 52. §-sal megegyező rendelkezést tartalmaz, de nem a kártérítés, hanem a «Busse» kifejezést használja, amely tudvalevőleg nem csak a vagyoni hanem a nemvagyoni kárt is felöli.* 3. A sajtéról s^óló 1914. évi XIV. tc. 39. §-a szerint a vagyoni kár megtérítésen felül a nemvagyoni kárért is megfelelő pénzbeli elégtétel ítélhető meg (természetesen a büntető bíró által), amennyiben ez az eset körülményei szerint stb. a méltányosságnak megfelel, és még hozzáteszi, hogy a kártérítés (tehát nyilván a nemvagyoni kár megtérítése is) akkor is jár, ha büntető cselekmény megállapítva nincs, mely esetben az igény polgári per útján érvényesítendő. Ennek a világos rendelkezésnek helyes értelmezését elhomályosítja a törvény indokolásának az a része, amely szerintr ha vagyoni kár nincs, a nemvagyoni kárért pénzbeli elégtétel nem jár. Ez a kijelentés nem csak aggályos, hanem, úgy hiszem, helytelen is ; ellenkezik a nemvagyoni kár jogi természetével, amire még visszatérek és itt csak arra mutatok rá, hogy akkor, midőn a büntetőbíró az adhásionál íögva a magánjogi igény felett dönt, az igény megítélhetése alapfeltételei tekintetében ugyanazokat a jogszabályokat alkalmazza, amelyeket a polgári * Robolski «Das Patentgesetzn III. kiad. i?2. old.