Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Hazai jogesetek

JOGGYAKORLAT. tésére vette fel, a községházat fel is építette és e-által körülbelül 200.000,000 korona törzsvagyont szerzett, mert a 7. §. 1—4. pontjaiban taxatíve sorolván fel a 6. §. rendelkezése aluli kitételeket, . . . az egyes kivételek kiterjesztő értelmezésének helye nincsen. Bár a kivételek általában szorosan magyarázandók/ a liberálisabb interpretációt a jelen esetben indokolttá teszi az a körülmény, hogy a generális szabály az átértékelés s ez alól kivétel az állam stb. kedvezményezése, tehát az a kivétel is szorosan magyarázandó, amely ezeket mentesíti az átértékelés alól. Részteljesítés el nem fogadása által a hitelező csak azon összeg tekintetében esik elfogadói késedelembe, amely a felajánlott és letétbe helyezett összeg értékének a felajánlás, illetőleg letétbehelyezés időpontjában megfelelt. (VII. 2196/1928.— Minthogy Romániában a bírói gyakorlat szerint átértékelésnek helye nincs, magyar bíróság román állampolgár javára — akivel egy megítélés alá esik az ily hitelező engedményese ifiagyar állampolgár létére is — nem marasztalhatja a magyar állampolgár adóst a jelzett értékarányt (2 korona — 1 lei) meghaladó összegben. (IV. 3258/1928. — II. 5.) Oly esetben, ha a teljesítés helyén valamely árura nézve kereskedelmi piac hiányában piaci ár nem alakult ki, - - a K. T. 35&- §-ának 2. pontja szerint érvényesíthető árkülönbözet meghatározása szempontjából a teljesítés helyéhez legközelebb eső piacnak — több egyenlő közelségű közt pedig figyelemmel a K. T. 2/1. §-ának rendelkezésére is — a legolcsóbb piacnak a~ ára veendő irányadóul. (IV. 2925/1928. — I. 22.) A váltójogi gyakorlat köréből megemlítjük a Kúria VII. 2^18/1928. sz. ítéletét (II. 7.), amely kimondja, hogy a hitelező a követelése fedezetéül kapott váltót nemcsak tőkekövetelése, hanem annak járulékai erejéig is jogosult érvényesíteni s ezért a felperes a későbbi lejárattal kitöltött váltót jogosan töltötte ki olykép, hogy követelése tőkeösszegéhez hozzászámította a már korábban esedékessé vált követelésnek a váltó lejárati napjáig járó, összeg szerint nem kifogásolt kamatát; továbbá a VII. 7457/1928. sz. ítéletet (II. 12.), amely szerint jogelv, hogy a váltóval is biztosított valamely pénztartozás, az alapváltók lejáratakor adott, újabb (prolongacionális) váltóknak az adós által adása és a hitelező által elfogadása folytán nem, hanem csakis a pénztartozás kifizetése által szűnik meg, és a prolongacionális váltók adása, illetve ezeknek is váltóköteledéül minőségben való aláírása által az ezekkel biztosított pénztartozást illetően újabb váltókötelem