Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Hazai jogesetek

JOGGYAKORLAT. a K. T. 157. §. 12. pontja szerint — a cégjegyzés módját mindenesetre meg kell határozniok. Az 1914. évi L. tc. 1. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés s az ennek alkalmazásánál követett bírói gyakorlat értelmében tiltott ügylet csak a maximális árat meghaladó és visszakövetelhető többletvételár tekintetében hatálytalan, miből viszont az következik, hogy a maximális árat meg nem haladó részéhen az ügylet hatályos. Minthogy pedig az ügynök által hatályosan létrehozott ügylet után az ügynök jutalékot követelhet, kétségtelen, hogy a felperest megilleti az alperessel szemben a 4% kikötött jutalék a vételárnak azon része után, amely a maximális árat meg nem haladja. (VII. 61/1928. — I. 25. ) Készfizető kezes a főadósok teljes tartozásáért kezességet vállalt s csupán a főadósokat terhelő váltóadás kötelezettsége nem terjedt ki reá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a váltók leszámítolásával kapcsolatos járulékokra, mint a felperesnek a főadósokkal szemben fennálló jogviszonyából folyó követelésre a főadósok által teljesített részfizetések nem volnának megfelelő részben jogszerűen elszámolhatók, hanem ellenkezően, azzal a keessel szemben, aki maga mitsem fizetett, az az összeg veendő fennálló hátraléknak, mely a hitelezőnek a főadós irányában fennálló jogviszonya érielmében jelentkezik még törlesztetlennek. (IV. 2980/1928. - I. 23. ) Nincs törvényi akadálya annak, hogy raktárdíj a beraktározott tárgy értékén túlmenően is követeltessék. (VII. 2136/1928. — 1. 31. ) A valorizációs gyakorlat köréből mindenekelőtt a Kúria két ítéletét említem fel, amelyek ellentétes álláspontot foglalnak el a tekintetben, hogy az 1928: XII. tc 7. §-ának 1. pontja szorosan avagy kiterjesztően magyarázandó-e. Ezen törvényhely szerint az állammal, törvényhatósággal, községgel szemben is helye van átértékelésnek, ha a követelés ingatlanvételből származik. A II. 8809/1926. sz. ítélet (II. 15. ) szerint az ingatlanvétel tekintete alá esik az is, ha építési anyagoknak az ily kedvezményezett adós ingatlanaiba való beruházása forog kérdésben, mert ilyenkor is fennáll a törvényhozó által az idézett rendelkezés megalkotásánál szem előtt tartott azon indok, hogy ez úton a kedvezményezett adós értékálló ellenszolgáltatást kapott, amellyel annak vagyona maradandólag gyarapodott; ezzel szemben a ÍV. 7343/1928. sz. ítélet (II. 15. ) indokolásában a következőket olvashatjuk: A... 7.. §. 1. pontja alkalmazásának azon meg nem támadott ténymegállapítás mellett sincs helye, hogy az alperes község az eredeti 14, 000 koronás kölcsönösszeget községház épí-