Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Hazai jogesetek

JOGGYAKORLAT. I27 dönti el, hogy a~ adós mikor, illetőleg ininő sorrendben értesült az engedményekről. A; adós ugyanis csak addig tekintheti a későbbi engedményest a korábbi engedményest megelőző jogú hitelezőjének, ameddig a korábbi engedményről megfelelő értesítést nem kap. 3. A kártérítési jog körében nem lehet eléggé ismételni azt a jogszabályt, amelyet a P III. 1428/928 sz. ítéletében a kir. Kúria újból deklarál, a Mj. T. K. 1718 illetve, a Bsz. 1470. §-val egyezően. Aki szeszes italnak használatával fosztotta meg magát múlóan öntudatától, nem hivatko~hatik arra, hogy cselekvőképtelen volt s a tekintetben, hogy a~ alperes hibáján kívül jutott ebbe a; állapotba, tényállítások nem is történtek. A nem menthető ily állapotban elkövetett cselekményt rendszerint gondatlanságból eredőnek kell ugyan tekintem, de emberölés cselén a gondatlanság folvtán is a lettes teljes kártérítéssel tartozik. (1929 jan. 22.1 Érdekes ezen ítéletnek azon további része is, ahol a büntető perrel felmerült költségek megítélését helyesnek találja a kir. Kúria, mert a kártérítési perben ez a költség is alperes tilos cselekedetével áll okozati kapcsolatban s ennél a kérdésnél a Bp. rendelkezései nem irányadók. 4. Az átértékelési jog köréből kiemeljük a P I. 2688/927. sz. ítéletet, amely szerint a kialakult bírói gyakorlat szerint a korábbi egyességben megállapított kötelezettség csak egy új per megindításától kezdődő hatállyal változtatható meg. ami kizárja, hogy a már egyességileg megállapított és az átértékelés iránt előterjesztett keresetet megelőző időre már esedékes és bármi okból fel nem vett életjáradék átértékeltessék (1929 febr. 1.), továbbá a Kúria P VI. 555/927. érdekes megállapítást, mely szerint téves a belsőérték meghatározására vonatkozóan az az álláspont, hogy e részben a követelés lejárta az irányadó, mert a belsőérték meghatározása a követelés keletkezésének időpontja szerint igazodik s a követelés érvényesítésében való késedelmezés csupán az átértékelés mérve szempontjából jöhet figyelembe. (1929 jan. 30.) V. Az örökjog köréből: I. A Mj. T. K. 1775. 2. § tételével egyezik a P I. 1963/928. sz. ítéletben foglalt megállapítás, hogy lemondás kétség esetén nem hal ki arra, vmivel a lemondó hányada valamelyik örököstársának a lemondás Után bekövetkezett kiesés következtében növekszik.- mert feltehető, hogy a felek a lemondási szerződés megkötésénél a tényleges helyzetre voltak tekintettel, vagyis azt kell vélelmezni, hogy a lemondás a kielégítéskor s~ámba vett, de később kiesett örököstárs jutalékára nem vonatkozott.