Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Hazai jogesetek

126 JOGGYAKORLAT. A dolog kiadására kötelezett fél a tulajdonosnak megtéríteni köteles azt a kárt, amely a dolognak az ö vétkessége folytán beállott rosszabbodásából vagy elpusztulásából, avagy abból szár­mazik, hogy a dolog kiadása, — neki felróható okból, — reá nézve lehetetlenné vált. A rosszhiszemű birtokost ez a kártérí­tési felelősség — attól az ezúttal fenn nem forgó esettől eltekintve, ha rosszhiszeműsége csak későbben következik be, — a birtok szerzésének időpontjától kezdve terheli. (1929 január 29. ) 2. A 8%-on felül kikötött és megfizetett búzakamat tekin­tetében igen érdekes a P VI. 228/1927 sz. ítéletben foglalt következő döntés: Az 1877: VIII. tc. 5. §-ának 1. bekezdése a bírói gyakorlatban olyan értelmezést nyert, hogy e törvényhelynek abból a rendelkezéséből, mely szerint a 8%-on felül megfizetett kamat visszafizetése nem követelhető, folyik, hogy a megfizetett kamatnak a tőkéből leszámítása sem követelhető. Ez azonban csak akkor áll, ha az adós vagy a fizetés alkalmával kijelenti, hogy a fizetést a 8%-on fölül kikötött kamatra kívánja teljesíteni és a fizetést tényleg a 8%-nál magasabb kamatra teljesíti vagy az erre történt elszámolást utólagosan kétséget nem hagyóan jóvá­hagyja. Ezekhez képest közömbös az, hogy a 25% kamat ok­iratban van kikötve. A kifogástétel elmulasztása jóváhagyó nyilat­kozat tétele nélkül nem pótolja a szükséges jóváhagyást. (1929 jan. 22. ) Úgy véljük a Kúriával ellentétben, hogy maga a nem­kifogásolás is arra engedhet következtetni, hogy az adós a fizetést a 8%-on felül kikötött kamatra kívánja teljesíteni. Különösen áll ez, ha a 8%-ot meghaladó kamat írásban volt kikötve. 2. Az adósnak az engedményről való értesítésére vonat­kozólag a P VI. 355/1927 sz. ítélet megállapítja, hogy nincsen olyan jogszabály, amely szerint az adósnak az engedményről tör­tént értesítése csak abban az esetben hatályos, ha az értesítés az engedményezőtől származik. A Mj. T. K. jav. 1224. §-a szerint is az adós értesítése eredhet akár az engedményezőtől, akár engedményestől; ez utóbbi esetben azonban az engedményesi minőség az enged­ményezőtől kiállított engedmény okirattal kimutatandó. Ily ok­irat fel nem mutatása miatt az adós által visszautasított értesítés hatálytalan. A javaslat 1225. § 1. bekezdésének felel meg a most említett ítéletnek az a megállapítása, hogy: Téves az az álláspont, hogy ismételt illetve egymásután történt és a követelést meghaladó összegű engedményezések esetében engedmé­nyesek kielégítésének sorrendjét az adósra nézve kizárólag az

Next

/
Oldalképek
Tartalom