Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

104 Df DEGRÉ MIKLÓS. zott azon az alapon, hogy vádlott törvényhatósági bizottsági tag és az inkriminált tényállítást a törvényhatósági bizottság ülésén tette. A K. jogegységi tanácsa megállapította, hogy a határozat törvénysértő. Mert nincs jogszabály, mely szerint a törvényhatósági bizottság tagjai e minőségükben tett kijelentéseikért büntetőjogi felelősségre vonhatók ne volnának. Nincsen tehát útjában a rágalmazás vagy becsületsértés megállapításának az, hogy a vád tárgyává tett kijelentést törvényhatósági bizottsági tag a törvényhatóság közgyűlésén tette (B. J. T. LXXX. 87. l.j. Rágalmazásnál bűnsegédi bűnrészesség állapíttatott meg annak terhére, ki a rágalmazó tényállításokat tartalmazó, másnak nevében készült beadvány megszerkesztésében résztvesz s ezt az illető hatóságnál benyújtja (u. o. 174. l.j'. Kétséges, hogy ily esetben nem tettesség forog-e fenn, mert aki az inkriminált kitételt tartalmazó irat megfogalmazásában résztvesz s azt rendeltetési helyére juttatja: az elkövetési cselekményt valósít meg. Foglalkozott a K. a rágalmazásnak a nemzetrágalmazástól való elhatározásával. Arról volt szó, nemzetrágalmazást avagy rágalmazást képez-e az az állítás, hogy a magyar bírák osztálybíráskodást gyakorolnak (u. o. 10., 89. 1.). A K. e tényállításban rágalmazást látott. És pedig helyesen, mert ez állítás nem a magyar államra vagy nemzetre, de ennek szerveire vonatkozik. 8. §. A figyelmet elkerülte, hogy e § utolsó bekezdése olykép módosult, hogy a csendőrség sérelmére elkövetett rágalmazás büntetéséhez megkívánt fehatalmazást a belügyminiszter adja meg. A belügyminiszter azonban a felhatalmazást csak az esetben hivatott megadni, ha a rágalmazás vagy becsületsértés, a csendőrség mint intézmény vagy legalább is ennek önállóan működő része ellen követtetik el. Ha pedig a sértett a csendőrség tisztje vagy altisztje: úgy a B. V. 9. § 6. pontja irányadó s így a felhatalmazás megadására sértett felettes hatósága jogosult. — A jogegységi tanács erre kitanította az alsóbíróságokat (B. J. T. LXXX. 11. 1.). 17. §. A K. újból kimondotta, hogy e §-nak sem 1., sem 2. bekezdése a tanú vallomása vagy egyéb nyilatkozata tekintetében alkalmazást nem nyerhet (B. J. T. LXXX 113. lap). Már volt alkalmam e gyakorlattal szemben táplált aggályaimnak kifejezést adni. Ezúttal csupán Heller Eriknek a jogeset közléséhez tett észrevételeire utalok. Helyesen mondotta ellenben ki a K., hogy a kir. köz-