Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

AZ 1928. ÉV BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSA. jegyző által felvett okiratba foglalt nyilatkozat nem esik a B. V. 17. ij-ának védelme alá (u. o. 20. 1.). 18. §. A törvény szellemének és világos rendelkezésének felel meg az a határozat, mely kimondja, hogy e § nemcsak akkor alkalmazható, ha sértett vádlottal szemben tanúsít jogellenes, kihívó vagy botránytkeltő magatartást, hanem olyankor is, amikor sértett viselkedése mással szemben vagy egyáltalában önmagában véve jogellenes, kihívó vagy botránytkeltő (B. J. T. LXXX. 93. 1.). 24. §. A hitelrontás vétségével több határozat foglalkozik. Egy határozat megvonja a határvonalat a hitelrontás és rágalmazás között. A törvénynek a hitelrontást tárgyazó rendelkezése a gazdasági vagyoncélt szolgáló hitelt és hitelképességet s az ehhez fűződő érdekeket kívánja védelemben részesíteni, míg az egyén általános, társadalmi vagy tudományos értékét veszélyeztető cselekmények a B. V. 1. és 2. §-a alá esnek (B. J. T. LXXX. 93. 1.). Kimondotta továbbá a K., hogy a hitelrontás tréfába burkoltan is elkövethető (u. o. 122. 1), és hogy e bűncselekménynek nem eleme a károsodás, csupán a hitel veszélyeztetése (u. o. 123.. 124. 1.). 2g. § 2. bek. A valóság bizonyítása iránti indítvány előterjesztésének perbeli időpontját a S. T. 53. és 54. §-a határozza meg. Jelen § a járásbírósági eljárásra vonatkozólag azt az eltérő rendelkezést tartalmazza, hogy ez eljárásban a valóság bizonyítása iránti indítvány a tárgyaláson is előterjeszthető. A K. egy határozata arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez a szabály érvényesül akkor is, ha járásbírósági hatáskörbe tartozó rágalmazás miatt törvényszék előtt van eljárás folyamatban (B. J. T. LXXX. 20. 1.). Ez az álláspont azonban nagyon is vitatható, mert a B. V. 29. § 2. bekezdése szerinti kivételes rendelkezés nem a járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyekre, hanem a járásbírósági eljárásra vonatkozik s így csakis a járásbírósági eljárásban érvényesülhet. 291. §. Az ipari culpa fogalma vált vitássá az oly egyénre nézve, ki bár gépkocsivezetői képesítéssel és jogosultsággal bírt, a gépkocsivezetést nem állandóan szakszerűleg űzte. A K. ily esetben ipari culpát állapított meg (B. J. T. LXXX. 101. lap), holott e minősítés szempontjából közömbös, hogy az illető hatósági jogosítvánnyal bírt-e, döntő csak az, hogy a gépkocsivezetést hivatásszerűleg ú'zi-e. Aki műkedvelésből vezet kocsit annál élethivatásról nem lehet szó, következéskép vele szemben e minősítés meg nem állhat.