Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

AZ I928. ÉV BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSA. 101 89. §. Enyhítő körülmény gyanánt csak az oly ok mérlegelhető, mely a bűnösség fokára befolyással bír. Azért gondatlanságnál nem enyhíthető a harctéri szolgálat (B. J. T. LXXX. 24. 1.); a B. N. 415. §-a szerinti kerítésnél nem enyhíthető, hogy sértett tisztessége kifogás alá esik (u. o. 43. 1.). A minősítő ok egyúttal mint bűnösségi körülmény is figyelem nem vehető. Ilyen minősítő ok az erős felindulás is. Ennek megállapítása esetében azonban a felindulás nagyobb foka enyhítő gyanánt figyelembe vehető (u. o. 6. 1.). Felmenő ágbeli rokonon elkövetett haláltokozó testi sértés esetében azonban az erős felindulás nem lévén minősítő körülmény, mint enyhítő figyelembe jöhet (u. o. 62. 1.). A büntetlen előélet enyhítő. A büntetett előélet azonban arra való tekintet nélkül súlyosító, hogy a korábbi elítéltetés hason rúgón alapuló cselekmény miatt történt-e (u. o. 106. 1.). A büntetéskiszabás szempontjából pedig nem feddhetlen előéletű az. ki el volt ítélve, de büntetése fel volt függesztve (u. o. 64. 1.). Állandó gyakorlat, hogy ha az elitélt állásának feltétele a büntetlen előélet, úgy ez nem vehető enyhítő gyanánt figyelembe, így közhivatalnoknál, ügyvédnél. Ugyanezt mondta most ki a K. az ügyvédjelöltre nézve (u. o. 140. 1.). 96. §. Állandó gyakorlat, hogy az eszközcselekmény nem olvad bele a célcselekménybe, ha az eszközcselekmény valamely más bűncselekmény tényálladékát megvalósítja. így a csalás és okirathamisítás egymással anyagi halmazatban állapítandók meg (B. J. T. LXXX. 58. 1.). Csalás és kivándorlásra való csábítás anyagi halmazatban állapítandók meg, fondorlatos megtévesztéssel, jogtalan vagyoni haszonszerzés célzatával és a sértettek megkárosításával eszközölt kivándorlásra csábítás esetén (u. o. 49. 1.). Kimondotta a K., hogy botrányos viselkedés által elkövetett rendészeti kihágás miatt történt elítéltetés nincsen útjában az ugyanakkor elkövetett rágalmazás miatti vétkesség megállapításának (u. o. 9. L). A döntés helyes. Mert a két bűncselekménynél nem lévén azonos a védett jogi érdek, ezek egymással anyagi halmazatban állapítandók meg. Éppen úgy, mint amikor ugyanazon cselekmény az izgatást és vallás elleni vétséget, — vagy pedig nemzetrágalmazást, izgatást, kormányzósértést valósít meg. Ingadozó a joggyakorlat abban a kérdésben, hogy a behatolással elkövetett vagyonrongálás beleolvad-e a magánlaksértésbe, avagy anyagi halmazat állapítandó meg. A K. utóbb deliktumegységet állapított meg (u. o. 62. 1.). Jogállam. XXVIIL évf. 3. füzet. 8