Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

92 VARGHA FERENC. a Házon kívülálló személyek jogainak sérelméről van szó; másodszor, mert külső hatóságnak, a bíróságoknak hatásköre és jogköre itt a vita tárgya. Egész más a helyzet a felelőtlenségnél; itt a Házban történtekről s a Ház policiális hatalmáról van szó, ami egészen más dolog. A felelőtlenség elintézhető házhatározattal, de nem a sérthetetlenség kérdése. Mert itt a házon kívül s ugyancsak a képviselői hivatáson kívül történt dologról van szó ; ahol kívül állók jogai és érdekei vannak szóban. Ezt a Ház olyan országban, ahol a hatalmak megoszlásának elve keresztül van vive, ahol külön orgánumok végzik a törvényhozást, végrehajtást és bíráskodást, maga mint a házszabályokat, nem intézheti el, mert ha ezt teszi, meg nem engedett önbíráskodást követ el. Mulasztás volt tehát 1867-ben, illetve 1870-ben, midőn az országgyűlés mindkét háza egy kalap alá vette a mentelmi jog mind a két ágát, t. i. a sérthetetlenséget és felelőtlenséget ; s ezt a két disparat kérdést együttesen bírálta el és így diametraliter ellentétes fogalmakat kapcsolt össze. Oly fogalmakat, melyek különböző megítélést követelnek. Lássuk már most, hogy mivel indokolják a sérthetetlenséget. Két indokot hoznak fel. Az egyik tisztán közjogi ok, az országgyűlés szuverénitása; a másik pszichológiai ok: a törvényhozó akarat és akaratmegnyilvánulásának szabadsága. A szuverénitást erősen hangsúlyozza Jelinek Arthur idézett művében, ahol az 1790 : XII. tc.-re hivatkozik, mely szerint a törvény hozatala, eltörlése és magyarázat hatalma egyedül a törvénvesen megkoronázott királyt és az országgyűlésen törvényesen összejött országrendjeit illeti közösen. Hát ez nem vitás, mert szuverén a legfőbb állami hatalom birtokosa. Ámde vitássá tehető, hogy csak ,a törvényhozó hatalom a legfőbb állami hatalom? Mert hiszen az államhatalom megoszlásánál az egységes államhatalom oszlott fel három egyenlő jelentőségű részre. S pedig nem hierarchikus szemszögből, hanem az észszerűbb állami munka megosztása szempontjából. Bajos volna tehát az egyiket a másik fölé helyezni, mert hiszen a törvényhozás, végrehajtás és bíráskodás egy és ugyanazon szervezetnek három egyformán fontos része olykép, hogy az állam egyiket sem nélkülözheti. Ha el volna képzelhető olvan eset. hogy az egvik megszűnne, nyomban megszűnne az állam is. Sőt dinamikai nézőpontból még ideig-óráig vegetálhatna az állam új törvénvhozás nélkül is, az érvényben lévő törvények uralma alatt. De /