Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

A SÉRTHETETLENSÉG PSZICHOLÓGIÁJA A MENTELMI JOGBAN. 91 azt módosítani azzal, hogy a tettenérés esete kivételül állíttassék fel. Ezt el is fogadták. Ezzel megteremtették a mai sérthetetlenség fogalmát. Az 1791-i törvények adják meg e kiváltságok végleges alapját s a szeptember 14-i alkotmány már együtt említi a felelőtlenséget a sérthetetlenséggel. Több kisebb módosítással az 1871-i alkotmány fenntartotta a sérthetetlenséget. Belgiumban már az 1831 február 7-i alkotmány megvalósította a mentelmi jogot, a belgák közvetítésével terjedt el az egész kontinensen, azonban Norvégiában és Portugáliában nem ismerik a sérthetetlenséget. Ami Magyarországot illeti, szeretünk Angliára hivatkozni, mert annak alkotmányjogi fejlődése hasonló a mienkhez. A sérthetetlenség tekintetében azonban nem hivatkozhatunk reá, mert ott az a mi fogalmunk szerint nem ismeretes. (Tomcsányi i. m. 65. és 67. lap.) Miután tehát hazai jogunk nem angol intézmény másolata, nem is a francia jog utánzása, csak két eshetőség vehető fel, t. i. vagy hosszú történelmi fejlődés az, mint Jelinek Ferdinánd és Nagy Ernő állítják, vagy új intézmény, mint Daruváry és Illés bizonyítják. Polner határozottan nem nyilatkozik ebben a kérdésben, de kitűnő tanulmányában — úgy látom — az utóbbi állásponton van. (Jogi Lexicon V. 419. lap.) Ha figyelembe vesszük, hogy az idézett régi törvényeink a követek bántalmazóiról szólanak, de hallgatnak a követek által elkövetett bűncselekményekről s azzal kapcsolatosan a mentelmi jogról, azt kell megállapítani, hogy a mentelmi jog új intézmény, melynek alapelveit a képviselőház a Böszörményi-esetben 1867-ben, a felsőház pedig a Perczel-féle esetben 1870-ben rakta le. Hibázott azonban az országgyűlésnek mindkét háza, mert ennél az új intézménynél csak a mentelmi jog felfüggesztésének feltételeit szabályozta és különbséget tett a felelősség és sérthetetlenség között, de azzal adós maradt, hogy mily okból és mily jogcímen hozta be ezt az intézményt házhatározat formájában. Az országgyűlés feladata ugyanis a törvények alkotása, ezenkívül közjogalkotó tényező az országgyűlés a házszabályok által, mely az illető Ház házi törvénye és a ház belső szervezetét és működését szabályozza. A házszabályok specifikus ismérve az, hogy csak befelé érvényesek, csak az illető Ház belső viszonyait szabályozzák.' Mihelyt a Ház kifelé, az állammal vagy társadalommal lép viszonyba, ez a viszony csak törvénnyel szabályozható. A mentelmi jog pedig kifelé ható viszony, jelesül a parlamenti tag sérthetetlensége nem a Ház belügye, hanem külső ügy az, és pedig két szempontból. Először, mert