Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

90 VARGHA RERENC. szükségessé és magától értetődővé teszi a mentelmi jogot. De senkinek sem jutott eszébe az eleven életet nézni és azt vizsgálni, hogy szükséges-e a mentelmi jog? Belemerültek a szuverénitás ingoványába és nem látták ennek partján túl az élet követelményeit; nem vették észre, hogy a mentelmi jog egy prerogratíva, olyan előjog, mely az általános demokratizálódás tendenciájával egyáltalában nem fér össze ; nem vették észre, hogy levegőből faragott hipotézis és üres, tartalomnélküli fikció az, mely a mentelmi jogot fenntartja. De hol merült fel ennek az antidemokratikus intézménynek a csírája és miből bontakozott az ki. Tarde szerint a parlamenti sérthetetlenség az ősrégi kollektív felelősség maradványa,* aminthogy ezen maradványnak tekinti Sighele** is, és azt a XVIII. század végén divatozó szokást, hogy politikai és vallás elleni bűncselekményeknél a bűnössel együtt száműzték annak családját is. Ezek azonban távolról vett feltevések. Közelebb férkőzik már az igazsághoz Tómcsányi Vilmos Pál a «Mentelmi jog» című alapos munkájában (27., 28. lapu ahol az első nyomát a sérthetetlenségnek Robespierre egyik felszólalásában keresi. Toulouse város magisztraturája ugyanis elfogatta Lautrec követet árulás gyanúja miatt; a követ felszólalása folytán azonban a magisztrátus tanácsért a nemzetgyűléshez fordult. A gyűlésen a «comité desrapports» nevében M. Voydel azon előterjesztést tette, határozza el a gyűlés, hogy Lautrecet nem illeti a sérthetetlenség, s az eljárás folytatandó, a meghozott ítélet után pedig a bűnös a Chatelet-be (párizsi börtön) küldendő. Azzal indokolta a javaslatot, hogy az 1789-i határozat nem vonatkozik a jelen esetre, mert az a képviselőt csak a működés közben tett nyilatkozatára nézve védi. Már szinte határozattá lett a javaslat, mikor Robespierre felszólalt ellene. Szerinte megszűnik a sérthetetlenség s függetlenség, ha elismerik valamely bíróság illetékességét a nemzet képviselője felett, ekkor a bíróság döntene a képviselők sorsa felett. Ezáltal a törvényhozó szervet egy alsóbbrendű hatalomtól teszik függővé, amely bármikor szétszórhatja azt azáltal, hogy egyes tagjait fogságba hurcoltatja; amely hatalom így semmivé teheti a képviseletet és így a szabadság és függetlenség eszméi csak chimérák lesznek. E beszéd után a hangulat megváltozott. Mindenki kész volt a javaslat elfogadására, csak Freteau óhajtotta * La philosophie pénale i?o. I. ** La fouie criminelle 122. 1.