Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

A SÉRTHETETLENSÉG PSZICHOLÓGIÁJA A MENTELMI JOGBAN. 89 Bp. 12. §-ában is. Hogy mennyire körültekintő volt a törvényhozás a szövegezésnél, az kitűnik a «nem érinti» szó jelentéséből. Ez azt fejezi ki, hogy a mentelmi jogot, úgy amint van, noli me tangerének tekinti a törvény. Sem abból elvenni, sem ahhoz hozzáadni nem akar semmit. Mily más képe lett volna a dolognak, ha azt mondja a törvény, hogy hatályában fenntartja a mentelmi jogot. Ekkép megkodifikálta volna a szokást s a Btk. keletkezéséig kialakult mentelmi jog kodifikált jog lett volna. A «nem érinti» diplomata kifejezés azonban többet mond ennél. Először is elismeri a törvény a mentelmi jogot az egész vonalon, holott eddigelé csak a delegációkra vonatkozó lex speciális ismerte azt el, mely éppen speciális természeténél fogva szorosan volt magyarázandó. Másodszor fejlődésképessé és megváltoztathatóvá tette a mentelmi jog szabályait, mert ha azt mondja a törvény, hogy fenntartja az 1878-ig kialakult mentelmi jogot, ez azt jelentette volna, hogy az eddig kifejlődött mentelmi jog, úgy amint^ van, törvénnyé vált, azon módosítani szokásjoggal nem lehet. Ámde a törvény «nem érintette*) a mentelmi jogot, de éppen azért, mert ezt kijelentette, törvényes alapot adott egyrészt annak, másrészt mikor annak létezését a törvényben elismerte, egyben kinyitotta az előtt a fejlődés kapuját s most már törvényerejűvé vált ugyan a mentelmi jog, de annak tartalma és technikája teljesen ki van szolgáltatva az országgyűlés gyakorlatának, mert nem rögzítette meg az 1878-ig kialakult mentelmi jogot, hanem azt szabadon módosíthatóvá tette. A Btk. 19. és a Bp. 32. §-ának rendelkezése tehát — ismét hangsúlyozom — törvényes joggá tette a mentelmi jogot, de oly joggá, mely az illető Ház által tetszés szerint módosítható. Szóval, a mentelmi jog a mai kodifikáció szerint, ha lehet a közjogban ezt a kifejezést használni, blankett, kerettörvény, melynek tartalma a körülmények szerint folyton módosítható. Van tehát törvényünk a mentelmi jogról, ez most már nem vitatható; vitatható azonban a mentelmi jog célszerűsége és hasznossága. Joggal felvethető az a kérdés, hogy a mentelmi jog tényleges szociális és állami szükséget elégít-e ki; mert bármily intézmény csak akkor jogosult s akkor igazolható, ha valamely kollektív szükséget elégít ki. A mentelmi jog azonban nem tartozik ezek közé az intézmények közé. Meggyőződünk róla, ha azokat a vitákat olvassuk, melyek a Házban a mentelmi jog körül kifejlődtek. Hivatkoznak a régi jogra, annak konkrét megjelölése nélkül; hivatkoznak az országgyűlés szuverénitására, mely a szónokok szerint