Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

88 VARGHA FERENC. takarodót fújt és azt mondotta,, hogy nem a törvények létezését vette tagadásba, hanem csakis azok kielégítő voltát vonta kétségbe. Pedig első felszólalásában volt igaza Horváth Boldizsárnak, midőn megállapította, hogy az immunitást biztosító törvényeink nincsenek. Ezt az álláspontot foglalta el Pauler Tivadar is, midőn tíz év múlva a képviselőháznak 1878 dec. 9-én tartott ülésében azt szögezte le, hogy «... a mentelmi jog nem annyira régibb törvényeinken, mint inkább az azokból vont analógiákon és a Háznak határozataiból folyó törvényes gyakorlaton alapszik.» (V. ö. Jelinek Arthur «Mentelmi Jog» 179., 180. lap.) Sajnos, a kitűnő tudós Pauler Tivadar is abba a hibába esett, bár szelídített formában, mint Ghiczy Kálmán és Horváth Boldizsár, hogy t. i. álláspontjuk bizonyítására bizonyítékul a bizonyítandó tételre hivatkoztak; bizonyítékul régibb törvényekre hivatkoznak, de egyik sem jelöli meg azt a törvényt, amivel bizonyítani lehetne, aminthogy nem - is jelölhetik meg, mert a régi törvények — amint említve volt — védik a törvényhozót mások támadása ellen, ami a mai nomenklatúra szerint hatóság elleni erőszak bűntette. A mentelmi jog pedig védőpalástul szolgál a törvényhozónak az általa mások ellen elkövetett visszaélések miatt. A két eset tehát heterogén és szöges ellentétben áll. Elmondhatjuk tehát, hogy a mentelmi jog nem évszázados intézmény, hanem olyan institúció, melynek alapjait határozott körvonalakban 1867-ben rakta le az országgyűlés a Böszörményi László esetében. Láttuk, hogy az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát lörvény nem szabályozza, illetőleg nem szabályozta egész 1878-ig. Akkor a Btk. 19. §-a kijelentette, hogy az országgyűlés, úgyszintén a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogát a törvény nem érinti. Külön említi a törvény az országgyűlés tagjait és ismét külön a delegáció tagjait. Ennek magyarázata az, hogy az országgyűlési tagok mentelmi jogát a képviselőházban a Böszörményi László esetében, a felsőházban pedig a Perczel Miklós esetében hozott Ház-határozat szabályozza. Míg a delegációkra speciális intézkedést tartalmaz az 1867 : XII. tc. 47. §-a, mely lényegileg azonban egyező a Ház említett határozatával. » A Btk. óvatosan kijelenti 19. §-ában, hogy a mentelmi jogot «nem érinti». Szórói-szóra ez a rendelkezés olvasható a