Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

A SÉRTHETETLENSÉG PSZICHOLÓGIÁJA A MENTELMI JOGBAN. 8/ Közjogi íróink a mentelmi jogot eddig leíró módszer szerint kezelték. Miután ez a régi közjogi világnak úgyszólván legkényesebb hagyománya, kívánatos ezt az intézményt kritikailag is méltatni. A fentebbi törvényekből látható, hogy azok a képviselőt védték mások támadásai ellen. A mentelmi jog pedig — mint említettem — arról az esetről szól, mikor a törvényhozás tagjai támadják meg mások jogait. Ez teljesen ellentétes két állapot; tehát nemcsak hogy nem lehet az egyikből a másikra következtetni, hanem ellenkezőleg, egyik a másikat kizárja. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a mentelmi jog évszázados törvényekben biztosított prerogatívája a törvényhozó hatalomnak, mert a régi törvények a törvényhozót védték mások bántalmazásától; a mentelmi jognál pedig mindig az a vitás, hogv kiadható-e a képviselő, aki mások jogait sértette, a bűnüldözésre hivatott hatóságnak, vagy sem. A szorosabb'értelemben vett mentelmi jog, vagyis a képviselő sérthetetlensége — mert hiszen itt csakis erről lehet szó és nem a felelőtlenségről — az országgyűlésen is vita tárgya volt abban a kérdésben, hogy évszázados intézmény-e az, vagy sem. Horváth Boldizsár akkori igazságügyi miniszter ennek a mult századokban gyökeredző voltát kétségbevonta. Ghiczy Kálmán azonban a következőleg kelt védelmére az intézmény évszázados voltának: «Igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy e Ház tagjainak immunitása írott törvény által megvédve nincs. Igen tisztelt Ház! az immunitásról szóló törvényeink nem szabatosak, de azért van törvényünk, van százados gyakorlat, mely a Haza történetének minden korszakában, akkor is, mikor időszakonként a rémuralom ütötte lel zászlóját a hazában, mindig respektáltatott. És ha olykor megtámadtatott is, az országgyűlések által mindig érvényben megvédetett.» Erre Horváth Boldizsár megjegyezte: «. . . nem azt mondottam, hogy az immunitásra hazai törvényeink nem volnának, de mondottam azt, hogy erre nézve hazai törvényeinkben kielégítő és alkotmányos érzelmeinket teljesen megnyugtató intézkedések nem foglaltatnak.* Látható ennek a két beszédnek összehasonlításából, hogy Ghiczy Kálmán a szónokoknál szokásos captatio benevolentiaet használta fel, érvelésében az érzelmeket igyekezett megnyerni, de homályban maradt a kérdés lényege, ami a thema probandi volt, hogy t. i. hol vannak az immunitásról szóló törvények s melyek azok; e helyett a rémuralom érzelemkeltő frázisával ütötte el a dolgot s tényleg célt ért vele és sikert aratott, mert Horváth Boldizsár is részben