Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A sérthetetlenség pszichológiája a mentelmi jogban

86 VARGHA FERENC. az 1791 : XIII. tc. kimondja, hogy az országgyűlés tagjai az üléseken akadálytalanul jelenhetnek meg, s az ügyek ott szabadon tárgy altassanak. E szabadság az 1840-i országgyűlésen már úgy értelmeztetett, hogy a követ véleményeért s ennek az országgyűlésen s megyegyűléseken való kijelentéseért, midőn azt vétkes cselekmény nem követi, felelősséggel senkinek sem tartózik, habár nyilatkozatai a kormány tényeinek szigorú megrovását tartalmazzák is. Látható, hogy ezek a törvények a mentelmi jog évszázados voltának bizonyítására nem alkalmasak; nem pedig azért, mert ezek a törvények a képviselőt védik mindenféle inzultus ellen; a mentelmi jog pedig éppen megfordítva, azokra az esetekre vonatkozik, mikor a képviselő követ el bűncselekményt mások sérelmére. Ellenben az 1840-i országgyűlés állásfoglalását már bátran a mentelmi jog első csírájának tekinthetjük, mert itt már a követek szólásszabadsága védelmeztetik. Ez tehát az a forrás, ahonnan a mentelmi jog intézménye útnak eredt, fejlődött és ma, nyolcvan egynehány esztedő múlva, oly valami természetesnek találjuk azt, mintha alkotmányunkkal szerves egészet képezne. Mintha az alkotmány a nélkül nem is volna alkotmány. Pedig az országgyűlés tagjaira nincs törvény, mely a mentelmi jogot megkodifikálta volna. Sajátságos, hogy az 1867 : XII. tc. 47. §-a biztosítja a mentelmi jogot, de csak a delegáció tagjaira. Miután azonban Ausztriával való közösségünk megszűnt, hatályát vesztette ez a törvény is. De ettől eltekintve, hogy a delegációkra alkotott eme törvényt az országgyűlés is csak lex speciálisnak tekintette s nem vonatkoztatta azt az országgyűlés tagjaira, ez kitűnik abból, hogy midőn a képviselőház 1867-ben a Böszörményi László esetében, a főrendiház pedig 1870-ben a Perczel Miklós esetében lerakta a mai mentelmi jog alapelveit, a delegácionális törvényre nem utalt s abból érveket nem merített, hanem önállóan rakta le a mentelmi jog alapelveit. Szuverén módon, mely a mentelmi jog kódexének tekinthető ma is.