Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám

A SÉRTHETETLENSÉG PSZICHOLÓGIÁJA A MENTELMI JOGBAN. írta: VARGHA FERENC. Minden újságolvasó művelt ember ismeri a mentelmi jog lényegét. Tudja, hogy annak két része van. Az egyik a felelőtlenség, melynél fogva azért, amit a törvényhozó mint ilyen mond vagy tesz, csak a Ház által vonható felelősségre. A másik része pedig, amiről itt szó lesz, a sérthetetlenség, melynél fogva a törvényhozás tagja azért, amit hivatalán kívül mond vagy tesz, csak a Ház előzetes engedelmével vonható felelősségre. Bonyolultabb azonban már a kérdés, ha a mentelmi jog történeti fejlődését kutatjuk, s azt vizsgáljuk, hogy kiállja-e az észszerűség és célszerűség kritikáját. Ami a mentelmi jog történeti fejlődését illeti, közjogi íróink úgy tüntetik azt fel, mint óly régi alkotmányos intézméayt, mely évszázados múltra tekint vissza. Álláspontjuk igazolására régi törvényekre hivatkoznak. Így hivatkoznak a Hármas könyvre (I. 14.), továbbá az 1563 : LXXVI. tc.-re, mely hűtlenségnek nyilvánítja azt, ha valaki az országgyűlésre menőt vagy abból jövőt megöli; az az 1507: XII. tc.-re, mely az országgyűlés tagjainak bántalmazóira kimondja, hogy azok mindig személyükben idéztessenek és marasztaltassanak el; az 1625 : LXXI1. tc.-re, mely arról intézkedik, hogy az országgyűlésen sértések és bántalmazások ne forduljanak elő. Hivatkoznak továbbá az 1723. évi VII., X., XI. törvénycikkekre, melyek nagyobb hatalmaskodásnak minősítik az országgyűlési tagok bántalmazóit, megsebesítőit, sőt hasonló védelemben részesítik az országgyűlési tagok háznépét is. Hogy az országgyűlés tagjai birtokukban se szenvedjenek sérelmet, az 1^07 : XII. te, 1655 : XLIX. te, az 1723. évi XXIX tcikkek rendelik, hogy az országgyűlés tartama alatt törvényszünet tartassék. Az országgyűlés szabadságára nézve logállam. XXVIII. évf. J. füzet. 7