Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - Törvénykönyv és szokásjogi rendszer

68 Dí SZÁSZY BÉLA. ismeretes kodifikációs munkálatokkal, amelyek mindezideig magánjogi kódexünk törvénybeiktatásáig még el nem érkezhettek. Magánjogunk kodifikációja e szerint ma már 80 éves tartozásunk a 48-as törvényhozás iránt, amelyet alkalmas időben teljesíteni jogi kötelezettségünk, bármint gondolkozzunk is egyénenkint a kodifikáció célszerűségéről. De ha a 48-as törvényhozás érintett rendelkezésével a kodifikáció célszerűségének és szükségességének kérdését immár de jure eldöntöttnek kell is tekintenünk, mégis reá kívánok mutatni azokra a szempontokra, amelyek magánjogunk kodifikációját érdemileg is igazolják. A szokásjogi rendszernek már érintett előnyeivel szemben s talán éppen azokból kifolyóan számos szembetűnő hátránya is van. A szokásjogi jogtételek kialakulásának a jogélet mai fejlettségében és a népélet mai differenciáltságában úgyszólván egyedül a bírói joggyakorlat a forrása, számba nem vehetően kicsiny lévén az a tér, amelyen ma még általános népszokás útján keletkezhetnek jogszabályok, s immár messze tűnt az az idő s az a népszervezet, amely a törzsi gyűlés törvényhozói és bírói együttes funkciójának keretében fejlesztette ki s alkotta meg a nép szokásjogi szabályait. Ha azonban szemügyre vesszük a bírói joggyakorlat által teremtett szokásjogi szabály kialakulásának processzusát, szembetűnő az, hogy milyen lassan, milyen nehezen s a jogkereső felek részéről mennyi áldozat árán születik egy ilyen jogszabály s milyen bizonytalan és ingatag marad annak továbbra is az érvénye. A felek, akik között jogi vita keletkezik, jogszabály hiányában kénytelenek vitás ügyükben bírói döntést provokálni. A bíró az eléje vitt esetben jogszabály hiányában kénytelen a hazai jog szellemét, analóg jogi tételeket, törvénytervezeteket, külföldi törvénykönyveket s a jogtudomány megállapításait búvárolni, hogy ezen az úton végzett fáradságos munkája alapján azután kimondjon egy jogtételt, amelyet bírói meggyőződése szerint a felmerült jogeset eldöntésére alkalmasnak talált. A felsőbb bíróság azután ugyanezen az úton szintén megkeresi és felállítja azt a jogtételt, amely az ő bírói meggyőződésének megfelel, s végül a legfelsőbb fórum kimondja a végleges döntő szót. Azzal azonban, hogy a kir. Kúria kimondja, hogy jogszabály ez és ez, még nem alakult ki egy általánosan érvényes és kötelező jogszabály, mert egy következő esetben az alsóbb bíróságoknál újból kezdődik a jogszabály keresése és megálla-