Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A kötelező védelem és a szigorított dologház

520 SZEMLE. Rendestanára lett a szegedi egyetemen. Dr. Tury Sándor Kornél, kit az igazságügyminiszterium kodifikari karából emeltek át pár év előtt a kereskedelem és váltójog rendkívüli tanárául. Fiatalkora dacára — csak 36-ik éleiévében van — tekintélyes, tudományos munkálkodásra tekinthet vissza; elmélyedéssel, gonddal megírt kötetei jelentek meg, melyek legutóbb a kereskedelmi jog gyakorlati kérdéseit tárgyalta rendesen aktuális törvényhozási kérdésekkel kapcsolatban. Kitűnő elóadóképessége, melyről tanuságo tett a Magyar Jogászegylet ülésein is, bizonyára élvezetessé teszi egyetemi előadását. — ügyvéd ügynöki tevékenysége. Az ügyédi kamara választmánya, mint fegyelmi bíróság, féltékenyen őrzi és védi az ügyvédi kar becsületét, s vallja, hogy a becsületből folyik a becsültség, amellyel az ügyvédi karnak a bíróság és felek részéről találkoznia kell, ha hivatását méltóan akarja betölteni. A fegyelmi bíróság ma talán még gyakrabban mondja ki a vétkességet az Ü. R. 68. § b) pontjában, mint valaha és álláspontja az, hogy ha a példátlanul nehéz gazdasági viszonyok alkalmasabb talajt nyújtanak a kilengésre, akkor annál erősebb kézzel kell tartani a gyengét. Az Ü. R. 68. § bj pontjába ütköző fegyelmi vétséget képez és az ügyvédi hivatással merőleges ellentétet jelent, ha az ügyvéd ügynöki tevékenységet fejt ki s ebből folyóin magánjogi bírói gyakorlat, hogy ügyvéd közvetítő ügynöki jutalékot nem igényelhet Ebben a körben az Ü. R. 68. § pontjával s az eddigi bírói gyakorlattal, ellentétbe nem jutva — elvi jelentőségű álláspontot foglal el a bpesti kir. ítélőtábla P. XIV. 8222/1928. számú határozata. Ügyvéd kölcsönközvetítői jutalékot perel. Az elsőfokú bíróságok elutasítják, a Tábla az ítéletet feloldja, mert «általánosan követett jogszabály az, hogy az ügyvéd perenkívüli ügyekben is vállalhat minden olyan megbízást, amely az ügyvédi állás és hivatás tekintélyét nem sérti s az ügyv. rdts. 47. § ának tiltó rendelkezéseibe nem ütközik. Az adásvételi ügyletnek létrehozására és a kölcsönnek a kieszközlésére való megbízás vállalása pedig az ügyvédre nézve, amennyiben a^al csak egyes esetekben és nem üzletszerűiég foglalkozik, az ügyv. rdts. éneimében nem tiltott cselekvény. Ebben az esetben a megbízó íél az üg\v. rdts. 54. §-ában /oglalt jogszabály alapján az ügyvédnek valóban kifejlett munkásságát díjazni és a kiadását megtéríteni tartozik, egyedül a megbízási szerződésnek az alapján a díjazásra vonatkozó külön kikötés hiányában is, hacsak a díjmentességet a felek ki nem kötik, még pedig tekintet nélkül arra, hogy az ügyvednek a megbízás körén belül kifejtett munkássága a kívánt célra vezetett-e vagy sem.» A határozat hosszasabban foglalkozik a kérdésnek — talán inkább csak a konkrét esetet érdeklő — taglalásával s így folytatja: «A bírói gyakorlat ugyanis az általánosan ismert nyomasztó gazdasági viszonyok mellett, amelyek az ügyvédnek a megélhetését mindjobban megnehezítik, nem zárkózhatott el annak mérlegelésétől, hogy amennyiben a fél a saját érdekeinek a szem előtt tartása mellett szükségesnek látja akár kényelemből, akár a jogainak biztosabb megvédése, akár más nem ismert okokból olyan ténykedéseknek az elvégzésére, amelyeket egyébként rendszerint ügynökök vagy egyéb jogi képesítéssel nem rendelkező, egyének végeznek, tudatosan az ügyvéd segítségét, működését igénybe venni, és ha az ügyvéd az ilyen megbízások teljesítését csak egyes kivételes esetekben és nem üzletszerűen vállalja, az ily megbízás vállalását nem lehet az ügyvédi állással és hivatással összeférhetetlennek tekinteni s ehhez képest az ilyképen kifejtett munkásságot is, mint ügyvédi munkát, az ügyvédi rendtartás <;4. §-a szerint díjazni kell.» A határozatot annál is inkább örömmel regisztráljuk, mert a tábla ügyvédi díj- és költségperekkel foglalkozó tanácsa hozta. Dr. V. P.