Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A kötelező védelem és a szigorított dologház

JOGGYAKORLAT. eltartottá. Ezalatt az idő alatt a felperes különböző ajándékbkat adott az alperesnek, 1924 szeptember 24-én pedig közjegyző előtt szerződést kö^ tött vele, melyben elismerte, hogy az alperesnek a nyújtott ellátás költségei fejében 20,000 márkával tartozik és e tartozása törlesztésére összes ingóságait (műtárgyak, porcellán, ruha-, ékszer- és ezüstneműek) síb. az alperesre átruházta, viszont az alperes ezeknek a tárgyaknak használatát a felperesnek élete végéig átengedte. A szerződés érvénytelennek kimondása iránt indított keresetnek az alsóbíróságok helyt adtak azzal az indokolással, hogy a szerződés, mellyel 82 éves öregasszony egész vagyonát átruházta, a jó erkölcsökbe ütközik. A Reichsgericht ellenkező álláspontra helyezkedett. Megállapította, hogy az alperesnek az ellátás fejében, melyre sem törvénynél, sem szerződésnél fogva kötelezve nem volt, a felperes által elismert 20,000 márka követelése volt a felperessel szemben megbízásnélküli ügyvitel jog címén. Ha az alperes ezt a követelését peresítette és. a felperes vagyonára végrehajtást vezetett volna, ugyanígy hozzájuthatott volna a felperes egész vagyonához — kivéve ennek a foglalás alól mentes ingóságait. Igaz, hogy ez utóbbiakat végrehajtási úton még beleegyezésével sem lehetett volna felperestől elvonni. De magánrendelke\éssel, jogügylettel a felperes elidegeníthette mindenét és az ily ügylet csak akkor ütközött volna a jó erkölcsökbe, ha a felperes gazdasági mozgási szabadságát megbénította volna. Erről pedig nem lehet szó, mert a tárgyakat tovább is használhatta. Hogy a tirgyak elidegenítése által kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott volna-e a felperes, azt a Reichsgericht a rendelkezésére álló adatokból nem tudta megállapítani, de megjegyezte, hogy amennyiben a bíróság által alapul vett 12,000 R M. a tárgyak valóságos értékének megfelel, azok eladása még a felperes előrehaladott korának figyelembevé:ele mellett is észszerűtlen eljárásnak mutatkozik. (Juristische Wocheiischrift, 1928 november 24.; Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1928. november 10.) 2. Ügyleli megtévesztés, mini tittolt cselekmén/. A Reichsgericht 1928 április 24-iki ítélete szerint (Juristische Wochenschrift, 1928. nov. 24.) a megtévesztéssel létrejött ügylet teljesítését a meg évesztett a megtámadási határidő és a tiltott cselekmény, miatti kártérítési igény elévülési idejének eltelte után is megtagadhatja, ha a megté\esztés egyúttal tiltott cselekmény. (BGB, 855- § = magyar MTK. jav. 1724. § ) 3. A te'jesüési hely jogának alkalmazása. Operetté kiadására kötött szerződésben a felek — berlini kiadó és bécsi zeneszerző — megállapodtak, hogy magukat per esetére «a berlini bíróság, mint a teljesítési hely bírósága illetékességének alávetik.» A tiszteletdíj osztrák koronában volt fizetendő. A szerződési okirat Bécsben kelt. A Reichsgericht szerint a felek akarata ebben az esetben a német jog alkalmazására irányult. (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1928 nov. 15.) 4. Propagandaelctdás és tisztességtelen verseny. A községi elektromos művek elektromos berendezési tárgyak elárusttásával is foglalkoznak. Az elektromos áram alkalmazási lehetőségeinek bemutatása céljából az elektromos müvek előadóestét rendeztek, melynek végén rendeléseket vettek fel elekromos berendezési tárgyakra. Az azonnali rendelőknek árleszállítasi és részletfizetési kedvezményt adtak. Az egyik, ugyanabban a városban működő e'ektromos felszerelési vállalat, tisztességtelen \erseny címén indított keresetében kérte az elektromos műveknek az előadóestén felvett rendelések teljesítésétől és hasonló propagandaeladások tartásá'ól való el.iltasát. A landsbergi Landgerichl a keresetet elutasította. Kifejti az ítélet, hogy a