Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A kötelező védelem és a szigorított dologház

JOGGYAKORLAT. kereseti kérelem első része akkor is alaptalan volna, ha meg lehetne állapítani, hogy az alperes eljárása tisztességtelen versenyt képez, mert ez a körülmény nem érinti a megrendelésekkel és azok elfogadásával az alperes és harmadik személyek közt létrejött ügyletek érvényét. De nem is forog fenn tisztességtelen verseny, mert a kereskedelmi életben szokásos és tiltó jogszabályba nem ütközik a szóbanforgó áruknak bizonyos alkalmakkor kivételesen kedvező vételi feltételek melleti eladása. Csak akkor ütközött volna a jó erkölcsökbe az alperes eljárása, ha a maga"áramszolgáltatási monopóliumát használta volna fel vevők szerzésére (pl. áramrabatt engedése vagy éppen az áramszolgáltatásnak a vételtől függővé tétele által). Talán célszerű lett volna a propagandaelőadást a felperessel érdekközösségben megtartani. De ez legfeljebb a tapintat, nem a jó erkölcsök kérdése. (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1928 nov. 15.) III. Franciaország. 1. A gazdasági viszonyok kényszerítő hatása szerződéskötésnél. Az alkalmazott belépésekor kötelezettséget vállalt, hogy esetleges kilépése után két évig nem fog az alkalmazó társasággal versenyviszonyban álló cégnél alkalmazást vállalni. A Cour de cassation kimondta, hogy az a körülmény, hogy a kötelezettségvállalás a gazdasági viszonyok kényszerítő hatása alatt történt, nem teszi a kikötést lelki kényszer miatt érvénytelenné. (Revue Trimestrielle de droit civil, 1928. III. 671. o.) 2. Állatok vasúti szállítása. A gyakorlat szerint a vasúton szállítás közben elpusztult állatokért a vasút nem felel, ha bizonyítja, hogy a feladót a kíséretről való gondoskodás körül vétkesség terheli. Egy újabb döntés szerint (Revue Trimestrielle, 1928. III. 702. o.) abban az esetben, ha az állatok elpusztulását rázódás okozta, amit a kíséret meg nem akadályozhatott, a vasút felelős. Úgy látszik, hogy a gyakorlat akként osztja el a bizonyítási terhet, hogy a kíséret elmulasztása esetén a feladónak kell bizonyítania, hogy a kár gondos kíséret mellett is kekövetkezett volna; ha pedig kíséret volt, a vasútnak kell azt bizonyítani, hogy a kár a kíséret vétkessége okozta. Semmi esetre sem tévesztendő szem elől, hogy a bizonyítás mindkét esetben a feladó önhibája körül forog. 3. Kétoldali turpiludo. Férjes nő ágyasságban élt egy nős férfival. A férfi házassági ígéreteiben bízva, a nő huzamosabb ideig munkálkodott a férfi háztartásában. A férfi utóbb elhagyta a nőt, aki beperelte őt «a teljesített szolgalatok folytán vagyonában előállott szaporulat kiadására.* A bíróság (diioni törvényszék, 1928 febr. 7.) — a turpitudo kérdését nem is érintve — egyszerűen az in rem versio szabálya alapján helyt adott a keresetnek. (Revue Trimestrielle de droit civil, 1928. II. 423.) Érdekes a francia judikatúra álláspontjának egybevetése a magyaréval és a németével. Míg nálunk hasonló esetben kétségtelen konstrukcionális szempontjából, hogy alaptalan gazdagodás és kétoldali turpitudo forog fenn és csak az a kérdés, hogy helye lehet-e a méltányosság alapján (MD. XIV. 2$., XIII. 44., XXI. 67., JH. II. 1574. stb.) vagy egyéb okból (MD. XXI. 73.) visszakövetelésnek, a német judikaturában csak annyi bizonyos, hogy az alaptalan gazdagodás a gazdagodó oldalán turpis; hogy a gazdagító oldalán is turpis-e, az konkrét mérlegelés kérdése marad (v. ö. a tárgyilag erkölcstelen ügyletek kategóriáját: RGZ. 78, 353; 93, 30; 99, 107; 108, 213, 217; 114, 341 stb.). Végül a francia jogban a kérdés már csak a gazdagodás alaptalansága körül •forog: a fennti eset francia kommentá-